Augusztus 8-án nyolcvanöt éves Dustin Hoffman kétszeres Oscar-díjas amerikai színész.
Nagyszülei a mai Ukrajna területéről a pogromok elől menekültek Amerikába. Apja belsőépítész volt a Columbia Stúdiónál, anyja pedig amatőr színésznő és zongorista. A zenei pályára készülő Hoffman a konzervatórium zongora szakára járt, de mivel a színpad jobban vonzotta, egy színiiskolába iratkozott be. Szobatársa Gene Hackman volt, de két év után mindkettejüket tehetségtelennek minősítették és eltanácsolták. Ezután alkalmi munkákból élt New Yorkban. Volt pincér, mosogató, rikkancs, eladó egy áruház gyerekjátékosztályán, közben Lee Strasberg legendás stúdiójában képezte magát és meghallgatásokra járt. Apró reklámok után az Off-Broadway színpada következett, 1964-ben pedig már egy egész sor Broadway-darabban szerepelt.
Az alacsony termetű, vékony és korántsem filmsztár alkatú Hoffman 1967-ben megkapta a Diploma előtt főszerepét.
Harmincévesen meggyőzően alakította az életben helyét kereső egyetemistát, jutalma pedig Oscar-jelölés lett. A film hatalmas sikert aratott, az Anne Brancoft által megformált Mrs. Robinsont – aki szerepe szerint húsz, valójában azonban csak hat évvel volt idősebb nála – a legendás Simon és Garfunkel duó is megénekelte. Hoffmant 1969-ben az Éjféli cowboy halálosan beteg, magányos csirkefogójáért másodszor jelölték az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére. A következő évben a Kis nagy emberrel a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mert a főszereplőt 17 éves tinédzserként és 121 éves aggastyánként is életre keltette. A Családi ügyben annak a Sean Connerynek a fiát formálta meg, akinél mindössze hét évvel fiatalabb. A zseniális átváltozóművész a Mr. Magorium meseboltja című filmben, 2007-ben pedig, legalábbis szerepe szerint, 243 éves játékvarázsló volt.
1973-ban a Pillangó, 1974-ben a Lenny főszerepét játszotta el, utóbbiért újabb Oscar-jelölés lett a jutalma.
1976-ban két emlékezetes filmet is forgatott: a Maraton életre-halálra című thrillerben Sir Laurence Olivier volt partnere, Az elnök embereiben a Nixon elnököt megbuktató, a Watergate-botrányt felderítő egyik újságíró bőrébe bújt. 1979-ben nem állt rá könnyen, hogy eljátssza a munkamániás, fiával magára maradt apa szerepét a Kramer kontra Kramerben, s amikor igent mondott, kikötötte, hogy improvizálhat, sőt a vágásba is beleszólhat. A film tarolt az Oscar-gálán, öt díja közül az egyik neki jutott a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Három évvel később – amikor az Aranyoskámban női ruhába bújt – ismét a díjra esélyes öt legjobb főszereplő között izgulhatott. 1987-ben bebizonyosodott, hogy rosszul is tud szerepet választani: a három Arany Málnára is jelölt, Warren Beatty rendezte Istar pályafutása a leglátványosabb kudarcának bizonyult. A csorbát a következő évben az Esőember autista főszereplőjének megformálásával köszörülte ki. A nagy stúdiók kezdetben húzódoztak az „ostobácska” történettől, a forgatókönyvet végül a United Artists vállalta. A film nemcsak kasszasiker lett, hanem sorra nyerte a díjakat, Hoffman pedig – aki a szerepre készülve heteket töltött autisták között – megkapta második Oscar-díját.
A színész ezután váltakozó sikerű és színvonalú filmekben állt kamera elé: 1990-ben a Dick Tracy, 1991-ben a Hook, 1995-ben a Vírus, két évvel később az Őrült város főszerepét játszotta, 1997-ben az Amikor a farok csóválja című filmért hetedszer jelölték Oscar-díjra. Közben a színpadtól sem szakadt el: 1990-ben A velencei kalmárban nyújtott alakításáért a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték. A filmvásznon a Mondvacsinált hősben (1992) visszatért az egész életművét jellemző örök kisember figurájához, akinek igazi lénye csupán a legextrémebb helyzetekben bontakozik ki.
Az új évezredben a többi közt az Én, Pán Péter, A parfüm: egy gyilkos története, a Vejedre ütök című filmekben, illetve utóbbi folytatásában, továbbá a Felforgatókönyv, majd a Szerelem második látásra című mozikban láthattuk. Érdekesség, hogy a neve felmerült A keresztapa-sorozatban Michael Corleone szerepére, akit végül Al Pacino formált meg.
Hoffman főszerepet vállalt az HBO Befutó című, szerencsejátékról szóló sorozatában, többször adta hangját animációs vígjátékoknak (Kung Fu Panda-sorozat), olasz reklámfilmben is feltűnt, s a kamera túloldalán is kipróbálta magát. 75 évesen Londonban forgatta a Kvartett – A nagy négyes című komédiát, amely egy operaénekeseknek és zenészeknek létrehozott idősotthonban játszódik. Több tévéfilmes munkája is volt: Roald Dahl Teknőc című regényének angol feldolgozásában egy agglegényt alakított, aki beleszeret a Judi Dench által megszemélyesített szomszédjába, majd a firenzei Medici családról szóló sorozatban szerepelt. A Barney és a nők című romantikus vígjátékban (2010) saját fia formálta meg filmbéli unokáját. Egyik legutóbbi szerepet öt éve a The Meyerowitz Stories című családi drámában kapta, két évvel később a L’uomo del labirinto című olasz thrillerben a színészi mellett produceri munkát is vállalt.
A színészek között egyedüliként három olyan filmben is főszerepet játszott, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat (Éjféli cowboy, Kramer kontra Kramer, Esőember). Hat Golden Globe-, köztük az életműért járó Cecil B. DeMille-díjjal, négy BAFTA-díjjal és a tiszteletbeli César-díjjal is kitüntették, 1986-ban megkapta az Emmy-díjat is Arthur Miller Az ügynök halála című drámájának tévéváltozatáért. 2009-ben a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének tagjává avatták, több nemzetközi filmfesztivál, az Amerikai Filmintézet, valamint a washingtoni Kennedy Központ életműdíját vehette át.
2017-ben több nő is szexuális zaklatással vádolta meg a színészt, aki bocsánatot kért korábbi viselkedéséért.
Nyitókép: dpa/Jens Koch
