Cahijagijn Elbegdordzs (Elbegdroj Tsahkia) mongol miniszterelnök szerint "Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója." A hazájában csak EB-nek becézett mongol miniszterelnök nyilatkozatában csak félig viccelt, hiszen Mongólia függetlensége óta a kán újra rendkívüli népszerűségnek örvend a lakosság körében. "Olyan mint egy isten. Államalapítónk, történelmi gyökereink hozzá kötnek." - mondja a miniszterelnök tanácsadója, Bat-Erdene Batbajar történész, akit csak Baabarként ismernek a mongolok.
A kommunista utódpárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) kétciklusnyi, pártállami időket idéző korszaka a 2004. júniusi parlamenti választásokon ért véget: a Nagy Hurál 76 bársonyszékének felét az ellenzéki pártokat tömörítő Hazafias Demokratikus Koalíció (HDC) szerezte meg. A történész szerint "A kommunisták radikálisan elvágták a mongol hagyományokat, történelmünket és a nyugati civilizáció felé tereltek. Igaz, csak egyfajta vörös színűre festett változatához, de mégis csak az úgynevezett Nyugathoz. Most viszont végre megint mongolok lehetünk".
A szovjet fennhatóság alatt a mongol nemzeti öntudat és függetlenség jelképévé vált a kán: hét évtizeden át szinte kiejteni sem volt szabad a nevét, feltételezett sírját Khentii-ben nem volt szabad látogatni. Biztos, ami biztos, azért még rá is telepítettek egy szovjet tankbázist a Mongólia észak-keleti tartományában található Khentii felé vezető útra.
Orosz részről a mögöttes történelmi sérelmek persze nem jelentéktelenek: a tatárjárás idején az 1222-es, Kalka folyó menti ütközetben hat orosz nagyherceg holtteste maradt a csatatéren, s maga Msztiszlav Romanovics kijevi nagyfejedelem is fogságba esett. Nem meglepő, az orosz történelemkönyvek csak mint vérszomjas fenevadról írtak Dzsingisz kánról. A nyugati, valamint a kínai, indiai és iráni történészek többsége szerint a mongol hordák kegyetlen mészárlásai ősi civilizációk végét jelentették.
Kétségtelen, Dzsingisz kán a pusztítóbb hatást demográfiai értelemben jelentette: becslések szerint 40 millió áldozata volt az ázsiai és európai hadjáratoknak, bár a katonai taktikához az is hozzátartozott, hogy a teljes győzelem érdekében a mészárlásokról túlzó képet festettek. Baabar szerint a kán negatív imázsa olyan könyvekből származik, amelyeket az ellenségei írtak. Az ősi mongol nép nem használt írást, ezért az egyetlen Dzsingisz kánról szóló mű az évszázadokra eltűnt 13. századi krónika, "A mongolok titkos története". Amikor az 1800-as évek elején Kínában egy orosz diplomata kezébe került a könyv, terjesztését azonnal megtiltották.
1982 óta lassú változás kezdődött meg a kán teljesítményének és történelmi szerepének nyugati megítélésében is a Francis Woodman Cleaves által újra kiadott könyv nyomán. Ezek alapján egy brilliáns elme, de viharos természetű, kegyetlen figura alakja bontakozik ki, akinek vérmérsékletét jól jellemzi, hogy majdnem megölte féltestvérét is egy vita során. Ugyanakkor félt a kutyáktól és nagyvonalúan engedélyezte a vallásszabadságot, korát megelőzve tiltotta a rabszolga-kereskedelmet, nemzetközi kapcsolatait pedig a diplomáciai sérthetetlenség és diplomáciai védettség elvei mentén igyekezett alakítani.
Dzsingisz arcképe a 10000 tugruton
Dzsingisz kán egykori életmódjával kapcsolatban egyre több hír lát napvilágot: legutóbbi kutatások szerint palotája egyszerű négyzet alakú sátorlapokból állt; uralkodóként jó stílusban írt, és nem okozott nehézséget számára az olvasás sem. A mongol genetikai örökség (The Genetic Legacy of the Mongols) címmel az American Journal of Human Genetics folyóiratban 2003-ban megjelent tanulmány szerint a kán a világtörténelem legsikeresebb alfa-híme volt, s mintegy 16 millió ember tekinthető utódának. Csak Mongóliában a népesség nem kevesebb mint 16 százaléka tekinthető a kán valamilyen fokú leszármazottjának, s ez kétségtelenül új jelentést adhat a mongol nemzetnek. Az ulánbátori Dzsingisz kán Egyetem kutatói szerint a kán élete végén a katonai szervezettségű birodalmat nőknek és férfiaknak egyforma jogokat biztosító civil állammá kívánta átalakítani.
A tudományos érdeklődéssel párhuzamosan Mongóliában a városi tömegkultúra is lassan átitatódik Dzsingisz kán korábban szinte elképzelhetetlen méreteket öltő személyi kultuszával. A szovjetek kivonulása (1990) óta neveztek el már róla gyereket, utcát, hotelt, vodkát, cigit, bankot, cukrászdát, sört. Arcát kölcsönözték pénzhez, bélyeghez, középülethez és utcasarki graffittihez. De ez mind semmi ahhoz a megdicsőüléshez képest, amit a mongol Fekete Rózsa rockzenekar dalszövegei jelentenek. "Szeretném, ha büszkék lehetnénk múltunkra, és emlékeznénk egy olyan mongolra, aki világtörténelmet írt." - nyilatkozta Amraa Mandakh, a banda énekese, akinek dalszövegei a tradícionális mongol torokénekléssel kísérve himnuszba foglalják a kán emlékét. A kultusz jövőre, a kán hatalomra kerülésének 800. évfordulóján kulminál majd.
"Erkölcsi mérce gyorsan változó világunkban" - összegzi a képet Cecenbileg, a Mongol Tudományos Akadémia történész munkatársa. - "Ő lehet Mongólia gyökere és biztonságának forrása egy olyan időszakban, amikor egyébként eléggé bizonytalannak érezzük magunkat."
