Dzsingisz kán öröksége a Nemzeti Múzeumban
Hiller István oktatási és kulturális miniszter a megnyitó előtti sajtótájékoztatón a mongol-magyar kulturális kapcsolatok legjelentősebb vállalkozásának nevezte a tárlatot. "Ez a kiállítás egy különleges képességű vezért, egy meghatározó történelmi személyiséget és egy világbirodalom mindennapjait mutatja be olyan gazdagon és látványosan, ahogy eddig még senki nem látta" - mondta a megnyitó ünnepségen a miniszter.
Hiller István megtiszteltetésnek nevezte, hogy Bonn, München, Schallaburg és Isztambul után Magyarországon is látható a több mint 600 műtárgyat felvonultató tárlat, amit a világon eddig több százezren csodálhatták meg. Mint mondta, Magyarországon eddig soha, sehol nem látott leletek gazdagítják a Mongol Birodalom 800 éves történetét bemutató vándorkiállítást, amelynek létrehozásakor a kurátorok az élményszerűségre helyezték a hangsúlyt. A kiállított darabok értékét jelzi, hogy a magyar állam összesen majdnem három és fél milliárd forintos garanciát vállalt a kiállításra - tette hozzá a szaktárca vezetője.
A miniszter elismerően szólt a Mongólia történelmét a XX. századig bemutató tárlattal egy időben megnyílt, Tatárjárás című kiállításról is, amely az 1241-42-es mongol hadjárat emlékeit vonultatja fel. Igazi kuriózum, hogy a mongol történeti szemszög mellett megjelenik a magyar nézőpont is - mutatott rá.
Kovács Tibor, a múzeum főigazgatója - párhuzamot vonva a mongolok történelmével - arról beszélt, hogy elődeinktől sokan rettegtek a kalandozások idején, és 1100 évvel később mégis honfoglalás-kiállítást rendeztünk Európa több városában, bizonyítva azt, hogy őseink nemcsak pusztítottak, hanem egy sajátos művészetet, kultúrát képviseltek. Ulzijszaihan Enhtuvsin, Mongólia oktatási, kulturális és tudományos minisztere örömét fejezte ki, hogy a kiállítás nemcsak a pusztító mongol seregeket idézi meg, hanem a világbirodalom kulturális hatásaival és széles látókörű irányítóinak történelmi szerepével is foglalkozik. Kitért arra, hogy az elmúlt években Európa-szerte megváltozott Dzsingisz kán értékelése. Példaként említette, hogy egyesek szerint a világhódító volt az, aki a ma globalizációnak nevezett folyamatot elindította.
A megnyitóhoz kapcsolódóan Ulzijszaihan Enhtuvsin és Hiller István mongol-magyar kulturális egyezményt írt alá. A három évre kiterjedő megállapodás értelmében a felek kölcsönösen támogatják az oktatási intézmények, a tudományos akadémiák, a kulturális intézmények közötti együttműködést és tapasztalatcserét.
A kiállításon csaknem 10 olyan tárgy látható, amelynek biztosítási értéke egyenként is meghaladja az 1 milliárd forintot. A tárlat szeptember 2-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A 2006-ban 800 éves államiságát ünneplő Mongóliában reneszánszát éli a Dzsingisz kultusz. Nem volt meglepő tehát az egyik legnagyobb európai kiállításrendező központnak -a bonni Kunst und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschlandnak - a témaválasztása, amikor a "Dzsingisz kán és öröksége, a mongol világbirodalom" címmel - a mongol partnerekkel közösen - létrehozta azt a kiállítást, amely időben és térben egyaránt hatalmas területet ölel fel: a bronzkortól - Mongólia 20. századi történetéig.
A több mint félezer kiállított tárgy olyan korszakokat és személyeket elevenít fel melyek ma már sokszor legendaként élnek az emberiség közös kultúrtörténetében. A Mongol Birodalom 800 éves történetét bemutató vándorkiállítás anyaga Bonn, München, Schallaburg és Isztambul után látható Magyarországon.
Dzsingisz kán és örököseinek birodalma a nomád államalapítási hagyomány szerint alakult ki az eurázsiai füves pusztán. Dzsingisz (eredeti nevén : Temüdzsin) volt az aki egyesítve a mongol törzseket létrehozta a Mongol Birodalmat. Vazallusaivá tette az orosz fejedelmeket, hadai meghódították Perzsiát, Elő-Ázsiát, Koreát, Hátsó Indiát, Indonéziát, Kínát. A történelem egyik legnagyobb birodalma fénykorában a 13. és 14. században a Csendes-óceántól egészen Közép-Európáig terjedt.
A kiállításban a Mongol Tudományos Akadémia, a német Régészeti Intézet és a Bonni Egyetem legfrissebb Karakorum expedícióinak leletei is helyet kaptak. A legjelentősebb mongol múzeumok kiemelkedő művészeti alkotásai mellett a híres kelet-ázsiai és európai gyűjtemények is képviseltetik magukat. A mongol történelem két kiemelt témájával is foglalkozik a kiállítás: a buddhista művészet és a buddhizmus szerepe lenyűgöző műalkotások formájában jelenik meg, illetve történelmi fényképek valamint egyedi műtárgyak adnak felvilágosítást Mongólia változatos történelméről a 20. században.
A kiállítás minden eddigi bemutató helyszínén "formálódott" egy kicsit, elsősorban a klimatikus viszonyok változását rosszul viselő, szerves alapanyagú műtárgyak cserélődése miatt. A legjelentősebb "hozzáadott értékkel" azonban feltehetően a budapesti változat dicsekedhet majd. A magyarországi múzeumok, elsősorban a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből közel hetven, rendkívül ritka műtárgy is gazdagítani fogja a kiállítást.
A mongol világbirodalom megalapítója 1162-ben Temüdzsin néven látta meg a napvilágot. A Mongolok titkos története szerint a gyermek Temüdzsinről, egy tatár fogolyról kapta a nevét, akit apja, Jiszügej éppen a fiú születésekor hozott a családi jurtába. A mondák arról is beszámolnak, hogy a kis Temüdzsin születésekor jobb kezében a bokacsont méretű alvadt vércsomót szorongatott. Ez a sámánok jövendölése értelmében a nagyra hivatottság jele volt. Mongólia területét ekkor a najman, ojrát, merkit, mongol, kereit és tatár törzsek lakták, akik állandóan harcban álltak egymással.
Igaz, hogy a 12. században már kimutatható, hogy a törzseket választott uralkodó fogta laza egységbe, de ez nem jelentett szilárd államszervezetet. A mongolok bordzsigin törzsének kijat nemzetségéből származó Temüdzsin nagysága abban mutatkozott meg, hogy véget tudott vetni a belső-ázsiai népek megosztottságának. A hatalom megszerzése több lépcsőben történt. 1190-ben az ambiciózus fiatalembert az őt támogató mongol nemzetségek kánjukká kiáltották ki. Ezután fegyveresen hódoltatta meg az ellenséges törzseket. Az 1206-ban megtartott nagygyűlés (kuriltáj) az összes mongolok kánjává választotta. Ettől az időtől használta az ismeretlen eredetű Dzsingisz nevet.
A mongol birodalom két évtized alatt világhatalommá nőtte ki magát. A siker titkát a mongolok szervezettsége jelentette, amelyről a kortárs források is hírt adnak. Dzsingisz a régi nomád birodalmakhoz hasonlóan a lakosságot a tízes számrendszeren alapuló katonai szervezetbe sorolta. A legmagasabb egységek, a tízezer főt kitevő tümenek élére, leghűségesebb embereit állította. Ők irányították az ezredek vezetőit, a századok és tizedek közvetlen parancsnokait. Dzsingisz megfelelő testőrgárdáról is gondoskodott, a tagok jelentős privilégiumokat kaptak. A harcosok rendkívül jól bántak íjaikkal, minden más népnél messzebbre tudtak nyilazni. Nem toleráltak semmiféle ellenállást, vérfürdő járt azoknak, akik ezt megpróbálták. Az elfoglalt országok királyait, fejedelmeit haladék nélkül megölték, a katonákat pedig csapataikba sorozták.
A nomád birodalmak lételemét a hódítás jelentette, és ez nem volt másként a mongolok esetében sem. 1207-ben Dzsingisz kán legidősebb fia, Dzsocsi még néhány mongol törzset igázott le, de a következő évek már a civilizált államok elleni hadjáratok jegyében teltek. 1211-tól többször Kína ellen fordultak, a 1215-ben Pekinget is el tudták foglalni. Nyugati irányban az ujgurok, a karakitajok és a karlukok hódoltatása révén a mai Kelet-Turkesztán jelentős része lett a mongoloké. Tovább haladva az élénk kereskedelmet folytató Hvárezmmel kerültek szembe. Az Aral-tótól délre elterülő muszlim birodalom sem tudta megállítani a mongolok terjeszkedését. Dzsingisz kán kiterjesztette uralmát Iránra, seregei Indiába is betörtek. 1223-ban a Kalka folyó mentén a kijevi-orosz-kun haderő szenvedett súlyos vereséget. A mongolok ekkor még kivonultak az orosz fejedelemségek területéről.
Dzsingisz kán a mongol birodalom belső szervezettségét is szem előtt tartotta. Még az 1206-os nagygyűlésen törvénykönyvet (Dzsaszag) vezettek be, amelyre a katonai szellem rányomta a bélyegét. Szigorúan megtiltotta, hogy a századokba osztott családok elhagyják egységüket. Bíróságokat hoztak létre, amelyek minden fegyelmi vétséget megtoroltak. Halálbüntetéssel sújtották az emberölést, a tolvajlást, a házasságtörést és a feljebbvalók parancsának megtagadását.
Dzsingisz kán 1227 augusztusában hunyt el, birodalma a Kínai-tengertől Európa határáig terjedt. A trónutódlás nem okozott problémát, mivel még életében felosztotta országait fiai között. A legnyugatibb területet Dzsocsinak szánta, aki azonban néhány hónappal apja halála előtt távozott az élők sorából. Így az utód Dzsingisz unokája, a magyar történelemből ismert Batu kán lett.