Bő fél évszázada a Ceausescu-diktatúra Romániájában, 1968. február 13-án a megyerendszer kialakításakor sikerrel vonultak az utcára érdekeik védelmében a magyar emberek Csíkszeredában: a diktátor visszavonta Székelyudvarhelyt kijelölő döntését, így az eredeti terveknek megfelelően mégis Csíkszereda lett Hargita megye központja. A legendássá vált eseményekről Daczó Katalin készített dokumentumfilmet Megyecsinálók címmel. Mi volt Ceausescu célja a megyésítéssel? Miért hajolt meg a magyar tüntetők akarata előtt? Erről is beszélt a rendező. Interjú.

Már a dokumentumfilm elkészítése előtt jól ismerte az 1968-as csíki tüntetést, annak hátterét és előzményeit. A mínusz 20 fokos hidegben csaknem két napig tartó tüntetés azóta majdhogynem legendaként él a helyiek emlékezetében. Mikor kezdte el foglalkoztatni az esemény?

Húsz évvel ezelőtt, 1998-ban kezdem el foglalkozni a témával. Fiatal újságíró voltam, és kihívásnak találtam megkeresni azokat az embereket, akik részt vettek a tüntetésen. A történésekről a Székelyföld című lapba írtam egy dokumentumriportot. Ahogy később még inkább beleástam magam a témába, úgy éreztem, hogy még mindig sok a kibogozatlan szál.

Mik voltak a tüntetés előzményei?

Fontos körülmény, hogy ez a megmozdulás a Ceausescu-diktatúra kezdetén, 1968-ban történt. Akkor még kicsit lazább volt a légkör, mint később. Ceausescu 1965-ben került hatalomra, és akkor még egy „szelíd” embernek látszott, nem hozzá kötötték az ’50-es évekbeli megtorlásokat. 1964-ben rengeteg politikai foglyot hazaengedtek, és még voltak emberek, akik hittek a kommunizmusban.

A helyzet megértéséhez még korábbra kell visszamennünk. 1960-ban már megkezdődött a Magyar Autonóm Tartomány átalakítása, akkor jött létre a Maros-Magyar Autonóm Tartomány. 1965-ben Nicolae Ceaușescu lett a Román Kommunista Párt főtitkára, és az új pártvezetés kezdeményezte az ország területi-közigazgatási átszervezését, remélve, hogy a gazdasági és politikai reformmal, valamint az elitcserével hosszú távon megszilárdítja a hatalmát. Az 1950-es években szovjet mintára létrehozott tartományok helyett kisebb, átláthatóbb és könnyebben megszervezhető megyék létrehozását tűzték ki célul. Jó alkalom volt ez arra is, hogy végleg felszámolják a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy lesz egy nagy székely megye, amelynek Csíkszereda lett volna a központja. De az végül nem jött létre, ahelyett megalakult Kovászna és Hargita megye, és az utolsó pillanatban közölték, hogy Hargita megyének nem Csíkszereda, hanem Székelyudvarhely lesz a központja. Ezen háborodtak fel az emberek, akik az utcára vonultak.

Csíkszereda és Székelyudvarhely között ez nem váltott ki valamilyen ellenségeskedést?

Korábban is volt a két város között egyfajta vetélkedés, és ez a mai napig is érződik. Ezt nem is kerüljük meg a filmben.

Imre Kálmán visszaemlékezővel Szabó Ádám beszélget
Fotó: Daczó Dénes

Hogyan talált rá a filmben nyilatkozó, a megmozdulásokban résztvevő visszaemlékezőkre? Könnyen belementek, hogy szerepeljenek a dokumentumfilmben?

Elsősorban olyan személyeket szerettünk volna megszólaltatni, akiknek valamilyen szerepük, beosztásuk volt az adott pillanatban, fotóztak a tüntetésen, vagy éppen – mint Székely Antal vagy Füstös Mária – tagjai voltak annak a Bukarestbe utazó küldöttségnek, amely egyeztetett magával Ceaușescuval és a többi pártvezetővel. A megkeresettek nagy része vállalta, hogy kamera elé áll.

Miért volt fontos Ceaușescunak a Maros-Magyar Autonóm Tartomány felszámolása?

Többek között azért, mert az új megyékben és a megyeszékhelyeken Ceaușescu saját emberei kerültek vezető pozíciókba, így megszilárdította hatalmát. Emellett több közigazgatási egység, több megye területéhez került az addig egyetlen tartományhoz tartozó Székelyföld, és mindegyik megyéhez román lakosságú településeket is csatoltak, így felgyorsult a román nemzetiségűek betelepítésének folyamata.

Miért mehetett bele Ceaușescu abba, hogy Csíkszereda legyen a megyeszékhely?

Gondolom, egyebek mellett azért is, mert ezzel maga mellé állította a csíki elitet, de a lakosságot is. Csíkszeredában viszont nagymértékű, erőszakos iparosítás kezdődött. Gyárak épültek, a gyárakba munkaerő, a munkásoknak lakás kellett. Így tulajdonképpen a megyésítés következménye, hogy a város központját lebontották és a régi polgári házak helyett tömbháznegyedeket, kommunista betonrengeteget emeltek, ahova a környező falvakból beköltöző munkások mellett idegenből érkező román nemzetiségűek is betelepedtek. Egyetlen évtized alatt megháromszorozódott a lakosság száma. Tehát utólag jó kérdés, hogy jól járt-e Csíkszereda vagy sem.

Orbán János rajoni néptanácsos titkárt, a küldöttség egyik tagját Orbán Levente alakította a filmben. Fotó: Daczó Dénes

Mi a véleménye a film elkészítését támogató mecenatúraprogramról?

Számunkra egyedi lehetőséget teremtett, így alapvetően jónak tartom a mecenatúraprogramot. Sok rendező kollégám is pályázott, és rengeteg jó fikciós és dokumentumfilm született a program támogatásával.

Milyen volt a közös munka a film készítőivel?

Remekül tudtunk együtt dolgozni. Berszán-Árus György volt az operatőr, Daczó Dénes társrendezőként, forgatókönyvíróként, vágóként és segédoperatőrként is részt vett a filmkészítésben. Azért választottuk Szabó Ádámot riporternek, mert azt szerettük volna, hogy a visszaemlékezők egy fiatalnak meséljék el az emlékeiket. Gál Árpád, a korszak ismert csíkszeredai zeneszerzőjének hagyatékából Máthé Ágnes, egy fiatal, szintén csíkszeredai zeneszerző-hallgató dolgozott fel dallamokat, ezek adták a különleges filmzenét.  

Min dolgozik most? Milyen tervei vannak?

Idén októbertől a Román Televízió magyar adásánál dolgozom, most elsősorban az ott készülő riportjaim foglalkoztatnak, de a filmkészítésben is van még dédelgetett témánk az alkotótársakkal, méghozzá a csíkszeredai városközpont lebontásának és megsemmisítésének története.

A teljes interjú a Médiatanács blogján jelent meg.

Nyitókép: Daczó Katalin, fotó: Daczó Dénes