Kevesen ismerik a nevét ennek a díszműkovácsnak, pedig a műveivel tele van az Instagram
„Észnek hódol az érc” – ez volt Jungfer Gyula hitvallása. Nap mint nap rengetegen csodálják a műveit, rendszeresen bukkannak fel a közösségi média képmegosztó felületein, fotósokat inspirálnak, fővárosi járókelőket ejtenek ámulatba, de ma már kevesen ismerik az alkotó nevét.
1882-ben Munkácsy Mihály tiszteletére jelmezes művészbált rendeztek a régi Műcsarnokban, ahova a meghatározó alkotók között számontartott díszműkovácsot, Jungfer Gyulát (1841–1908) is meghívták. A korabeli fotók tanúsága szerint Munkácsy és felesége Rubens korabeli öltönyt viselt, Jungfer pedig középkori kovácsmesternek öltözött. Ez utóbbi jelmez ihlette azt a középkori műkovácsszobrot, amely Jungfer üzemének cégére lett. Az 1885-ös országos kiállításra készült el a Fessler Leó által megmintázott és Jungfer Gyula által kivitelezett, egész alakos szobor, mely évekig a Berzsenyi utcai gyár homlokzatán állt, a második világháborúban megsérült, de manapság – immár az MNMKK Iparművészeti Múzeum gyűjteményének részeként – az Építési és Közlekedési Minisztérium Alkotmány utcai épületének előterében látható.
„Észnek hódol az érc” – ez volt Jungfer Gyula hitvallása. Nap mint nap rengetegen csodálják a műveit, rendszeresen bukkannak fel a közösségi média képmegosztó felületein, fotósokat inspirálnak, fővárosi járókelőket ejtenek ámulatba, de ma már kevesen ismerik az alkotó nevét.
Ő a harmadik generáció volt a családban, aki lakatosmester lett, kezdetben az édesapjánál inaskodott három évig, majd 1857-ben európai tanulmányútra ment: megjárta Bécset, Drezdát, Lipcsét, Berlint, Salzburgot, Hamburgot, Hallét és Londont. 1865-ben tért haza, önálló műhelyt nyitott, ahol egyetlen segéddel végezte a munkáját, később az apja és ő egyesítették a vállalkozásukat, immár huszadmagával dolgozott, majd akkorára bővült a józsefvárosi vállalkozás, hogy 1887-ben Jungfer Gyula Épület- és Műlakatos Gyára már százötven munkást foglalkoztatott.
Az egyik fő műve az Ybl Miklós által tervezett Várkert Bazár főkapuja lett, amelynek sikere további jelentős megrendeléseket hozott. A főváros számos ikonikus helyszíne őrzi Jungfer Gyula kézjegyét – például részt vett a Vigadó, a Műegyetem, a Fővámház, a Központi Vásárcsarnok, a Szabadság híd (eredetileg Fővám téri híd, 1896-tól Ferenc József híd) díszítésében, az ő műhelyében készült az Operaház vasmunkája, a Keleti pályaudvar kapuja, valamint az egykori Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületének) kapui, kandeláberei és rácsai. Számos Andrássy úti bérpalota és belvárosi épület kovácsoltvas remekei hordozzák az általa képviselt szakmai igényességet.
Az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert a Bakáts téri plébániatemplom kovácsoltvas rózsabokrétáival, növényi ornamentikás rácsaival és gyertyatartóival. 1900-ban nagydíjat kapott Párizsban, 1904-ben St. Louisban. 1900-ban Ferenc József is felkereste Jungfer műhelyét, hogy megcsodálja a párizsi világkiállításra készülő monumentális vaskaput. Ez a nyolc és fél méter magas, négy méter széles, 75 mázsás szecessziós műremek lett a budai királyi palota nagykapuja, de a második világháborúban súlyosan megsérült, és néhány év múlva megsemmisült.
Jungfer Gyula munkássága elismeréseképpen átvehette a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, megkapta az udvari műlakatos címet, továbbá a francia Becsületrendet és a belga Lipót-rend lovagkeresztjét is.
