A Mária főhadnagy címszereplője Lebstück Mária, akit egy osztrák generális házában neveltek, de saját magyar származásáról nem tudva beleszeretett egy magyar jurátusba, és hogy meggyőzze a fiatalembert arról, hogy ő nem az osztrákokkal tart, beáll nemzetőrnek a szabadságharc hadseregébe. Alakját Jókai Mór is megörökítette A női honvédhadnagy című elbeszélésében.
A Mária főhadnagy az operettek között különlegesnek számít, története ugyanis nem mese, hanem valós eseményeket örökít meg. Amikor 1942. június közepén Szilágyi László a lakására meghívott társaságnak prezentálta az új, Huszka Jenővel írt operettjének szövegkönyvét, mielőtt elkezdte volna a felolvasást, egy síremléket ábrázoló lapot mutatott. „Ez alatt a síremlék alatt fekszik az újpesti temetőben Lebstück Mária. Ez a nő honvéd-huszárfőhadnagy volt a szabadságharcban. Ő lesz a darabunk hőse” – idézte fel az eseményt Rátonyi Róbert az Operett című könyvében.
Szilágyi azonban már az olvasópróbán sem tudott jelen lenni. Előtte néhány nappal felhívta Kellér Dezsőt, hogy segítsen megírni a dalokat, mert nem érezte jól magát. Kórházba került, és szeptember 6-án meghalt. A harmadik felvonást már Békeffy István fejezte be, de sem Kellér, sem Békeffy neve nem kerülhetett színlapra a zsidótörvények miatt.
„Embereket, helyzeteket akartam megkomponálni a Mária főhadnagyban. Ezeket akartam körülfonni dallamokkal. Bánatosakkal és szenvedélyesekkel is, de a zenés színpad törvényei szerint csupa olyannal, amely a végén feloldódik derűben, összhangban, örömben” – fogalmazott Huszka Jenő. Az 1942. szeptember 23-i premier nagy siker volt, ám hamarosan jött a hír, hogy a kultuszminisztérium a darabot betiltotta. Kifogásolták Kossuth megjelenését, a túl sokszor elhangzó „szabadság” szót és a németellenes célzásokat. Fényes Szabolcs, az Operettszínház igazgatója a Színészkamara elnökével ment el a propagandaminisztériumba, ahol szerencséjére egy Huszka-rajongó tanácsossal kerültek szembe. Tőle kaptak ígéretet arra, hogy a miniszter megnézi az előadást, és csak utána dönt. A színházban Fényes Szabolcs kihúzott néhány veszélyesnek tűnő mondatot, a miniszter megérkezett a páholyba, a Mária főhadnagy pedig műsoron maradt.
Az operett a magyar zenés színházi repertoár stabil darabja, ám abban a formában, amelyben 1942-ben bemutatták, azóta nem láthatta a közönség. Levéltári és hagyatéki kutatások után a Budapesti Operettszínházban az eredeti változatot tűzik műsorra.
Homonnay Zsolt rendező szerint az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc jelentős és szakrális eseménye a magyar történelmnek, amely hatással van a mai emberekre is.
Úgy fogalmazott, az előadással jelen idejűvé szeretné tenni a történetet azáltal, hogy a történelmi diadal, a mámor hangulatában a hangsúlyt emberi sorsokra, életek fordulópontjaira, az egyes karakterek lelkére, szellemére tett hatásra helyezi. Kiemelte, a magyar lélek szabadság iránti vágyát mutatja meg a darab, amelynek különlegessége, hogy nem fikción, hanem hús-vér emberi történeteken alapszik.
Túri Erzsébet díszlettervező felidézte, hogy a forradalom és szabadságharc zászlójának egyik oldalán a magyar címer, a másikon a Szűz Mária és a kisded látható, és a díszletben ezt a kettős spiritualitás több szempontból is megjelenik. Fontos szerepet kap két díszletelem, amelyek a magyar zászlót ábrázolják: az egyiket a Nemzeti dal és a magyar címer, a másikat Mária és a kisded, valamint a Csatadal kézirata díszíti. Túri Erzsébet a szabadság és a szerelem kettősségét tekintve párhuzamot vont Lebstück Mária és Petőfi Sándor választásai között is. Elmondta, a díszlet egyik fele, a gazdag Bécs fehér márványt mintáz, a másik, a magyar világ vörös vas-fém konstrukció. Ezek ütközése, szétválási és találkozási pontjai a címszereplő lelki vívódásának kivetülése.
Berzsenyi Krisztina a tűz és víz kettősségét a ruhák színeiben jeleníti meg. A jelmeztervező elmondta, szívügyének tekinti, hogy a hagyományos viseletek élővé váljanak és bekerüljenek a mai öltözetekbe is, ezért a Mária főhadnagy jelmezeiben – kapcsolódva ahhoz a rendezői gondolathoz, hogy a mából tekintsenek vissza – az ősiséget megtartva gondolta újra a korszak ruháit.
A sajtótájékoztatón Homonnay Zsolt kiemelte: az operett-történetben nincs ennél emancipáltabb darab.
Megjegyezte azt is, nem gondolta, hogy honvédelmi középiskolai ismereteit egyszer ilyen módon fogja kamatoztatni. Beszélt arról, hogy az operett történeti hátteréhez végzett kutatások alatt mekkora felfedezést jelentett neki Görgey Artúr alakja, és vázolta a cigányprímás misztikus alakjának jelentőségét.
A Mária főhadnagy bemutatója március 10-én lesz a Budapesti Operettszínházban. A főbb szerepekben Kiss Diánát, Lévai Enikőt és Széles Flórát (Lebstück Mária), György Rózsa Sándort, Laki Pétert és Sándor Pétert (Jancsó Bálint), Bordás Barbarát, Fischl Mónikát és Lukács Anitát (Farkasházy Antónia), Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot és Vadász Zsoltot (Draskóczy Ádám), Bojtos Lucát, Drahos Evelint és Szendy Szilvit (Panni), Dénes Viktort, Erdős Attilát és Kovács Szilárdot (Zwickli Tóbiás) láthatja a közönség. A koreográfiát Krizsán Dániel készítette, a vizuális hatásokért Somfai Péter felel. Az előadást Dobszay Péter és Pfeiffer Gyula vezényli.
Nyitókép: Juhász Éva
