Bilson meggyőződése, hogy akkor érthetjük meg legjobban egy-egy zeneműnek a kor közönségére gyakorolt hatását, az akkori zeneszeretők rajongását, egy alkotás igazi szellemét, a szerző eredeti szándékát, ha az akkor használatos hangszereken (illetve azok kópiáin) szólaltatják meg őket, nem pedig nagy koncerttermekre kalibrált késői utódaikon. A historikus előadói gyakorlat, a régi hangszerek, s e téren mindenekelőtt a fortepiano újrafelfedezése négy évtizede művészi életprogramja.
Hétfői Mozart-koncertjén a Vashegyi György vezette Orfeo zenekarral Malcolm Bilson egy Anton Walter-kópián játszott. A bécsi hangszerépítő mester Mozart kortársa volt, aki számos darabját Walter-instrumentumokon játszotta. Szerdán azonban, Magyarországon először, romantikus Graf fortepiano-kópián szólaltatta meg Schubert f-moll impromptujét, Beethoven Esz-dúr szonátáját, Schumann Waldszenenjét és Chopin három darabját. A két koncertet követően kétnapos fortepiano-mesterkurzust tart a Zeneakadémián, azaz komplex élményt és képzést nyújt hallgatónak, tanulónak röpke négy nap alatt a nem fiatal, immár 73 éves művész. A kort nem véletlenül írom ide: amennyi a hátránya, annyi az előnye is. Nemcsak az autóvezetésben lassulnak a reflexek, vagy a fafaragó keze válik nehezebbé, a hangszerek egyszerű, manuális kezelése, azaz a puszta technika is megbicsaklik itt-ott a fáradó izületeken. Ám a valódi muzsikálást nem a félreütések számában mérjük, hanem a muzikalitásban, a lélek teljességében, a bölcsességgel együtt járó magas szintű érzelmi töltetben. Mivel Bilsonnál ezúttal az előbbire is volt példa (a műsor első darabja, az f-moll impromptu kezdése például egészen zavarosra sikerült), műsorának az a része nyújtotta a legmagasabb szintű élményt, amely technikailag kevésbé igényes, ám plasztikus képet fest a világról, a természetről, és benne az emberről: ez Schumann Erdei jelenetek című kis füzére. Itt érintette meg legmélyebben azt, aki érzékeny a finom rezdülésekre. Itt ragyogott igazán egy nagy művész egész pályájának minden tudása, hosszú életének minden megélt érzelme. Nagy varázsló ő, akinek már nem sikerül minden varázslata. De amelyik igen, ott eláll a közönség lélegzete.
