A fekete bőrű színész a Tennessee állambeli Memphisben egy borbély és egy tanárnő ötödik gyermekeként született 1937-ben. Mivel nehéz anyagi körülmények között éltek, a kisfiút még csecsemőkorában atyai nagyanyjára bízták, aki Charlestonban élt. Kilencévesen debütált a színpadon egy iskolai előadáson, három évvel később már a rádióban szerepelt. Jóllehet elnyert egy egyetemi drámaösztöndíjat, inkább a légierőhöz csatlakozott, mert
a filmek iránti rajongását túlszárnyalta a repülés utáni vágya.
Hamarosan azonban leszerelt, mivel pilótakiképzés helyett radartechnikusi feladatokat kapott.
Hollywoodba költözött, drámaiskolába járt, dolgozott, meghallgatásokra járt. A hatvanas évek elején New Yorkba tette át székhelyét, ahol váratlanul rámosolygott a szerencse, a Hello, Dolly! afroamerikai Broadway-változatában osztottak rá szerepet.
1971-ben kezdte foglalkoztatni a televízió, neve országosan ismertté vált, de a mozi világába nem sikerült betörnie.
1980-ban a Robert Redford főszereplésével készült Bilincs című drámában kapott szerepet, négy évvel később Paul Newman hívta a Harry és fia című filmjéhez, közben azonban ismét tévés szappanoperákba kényszerült. Élete 1987-ben változott meg, amikor A hamis riport című krimiben először jelölték Oscar-díjra, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.
A szélesebb ismertséget a két évvel későbbi Miss Daisy sofőrje című film hozta meg számára, amelyért a legjobb férfi főszereplők között nominálták a díjra, s bár az Oscart nem, a Golden Globe-díjat, valamint a Berlinale legjobb férfi főszereplőjének járó elismerést átvehette.
Szerepválasztásaival nem tudott hibázni,
hatalmas siker lett Az 54. hadtest című dráma is, amely az amerikai polgárháború idején Massachusetts államban megalakult, afroamerikaiakból álló önkéntes alakulatról szól.
A kilencvenes években egymás után keresték meg nagy költségvetésű filmek szerepeivel. 1991-ben Kevin Costnerrel játszott a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című kalandfilmben. 1994-ben forgatta egyik legsikeresebb filmjét, A remény rabjait, alakításáért a harmadik Oscar-jelölés lett a jutalma. Egy évvel később került a mozikba a Hetedik című thriller, amelyben Brad Pitt volt a partnere, ezt a Deep Impact című katasztrófafilm követte. Különleges, mély hangja és tiszteletet parancsoló külseje miatt őt kérték fel Jim Carrey partnereként a Minden6ó című komédiában Isten szerepére.
A filmvilág legrangosabb kitüntetését végül 2004-ben nyerte el a Clint Eastwood által rendezett, Millió dolláros bébi című filmben nyújtott alakításáért, amelyben egy egykori bokszolót formált meg mély átéléssel. 2005-ben Christopher Nolan rendező őt szemelte ki Lucius Fox szerepére Batman: Kezdődik! című filmjéhez, a karaktert a trilógia két folytatásában is (2008, 2012) életre keltette. Közben Rob Reiner Bakancslista című filmjében Jack Nicholson oldalán láthatta a közönség, majd a Red című akció-thrillerben Bruce Willis mellett tűnt fel a vásznon. 2009-ben a Clint Eastwood által rendezett Invictus – A legyőzhetetlen című drámában Dél-Afrika első fekete elnökét, Nelson Mandelát formálta meg, alakításáért eddigi utolsó, ötödik Oscar-jelölésének örülhetett.
Az elmúlt évtizedben játszott akciófilmben (Támadás a Fehér Ház ellen), sci-fiben (Feledés), Robert De Niro, Kevin Kline és Michael Douglas oldalán fergeteges vígjátékban (Last Vegas), Alan Arkin és Michael Caine oldalán akciókomédiában (Vén rókák) szórakoztatott, majd a Ben Hur új változatában, a Szemfényvesztők második részében tűnt fel, s ő is csatlakozott a Sokkal több mint testőr második részéhez. 2021-ben A Kominsky-módszer című televíziós sorozatban nyújtott alakításáért Emmy-díjra jelölték.
A Hollywood egyik legjobb karakterszínészének tartott Freeman alakításaival kapcsolatban a kritika elsősorban azt emeli ki, hogy játszhatott börtöntölteléket, elnököt, istent, szerepeit mindvégig fenséges nyugalommal testesítette meg.
Hangja számos dokumentumfilm narrátoraként hallható: a 2005-ben Oscar-díjat nyert Pingvinek vándorlása sikeréhez különleges orgánuma is hozzájárult, majd egy évtizeddel később A Lego-kaland című animációs filmnek kölcsönözte hangját. A színész 1997-ben társalapítóként filmgyártó céget hozott létre. 2016-ban 171 országban, 45 nyelven vetítették a National Geographic tévécsatorna Isten nyomában Morgan Freemannel című sorozatát, amelynek műsorvezetője és producere is volt egy személyben.
Freeman számos jótékonysági akciót indított el, s milliókat adományoz környezetvédelmi és oktatási programokra.
2009-ben átvehette a Kennedy Center, 2010-ben az Amerikai Filmintézet (AFI), 2017-ben az amerikai színészcéh (SAG) életműdíját, 2012-ben a Golden Globe-gálán a Cecil B. DeMille-életműdíjjal tüntették ki. 2016-ban Barack Obama elnök a legmagasabb amerikai művészeti kitüntetéssel, a National Medal of Arts (Nemzeti Művészeti Érdemérem) díjjal ismerte el művészi munkáját. 2003 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát.
Nyitókép: Se7en (1995). Fotó: 7e Art/Cecchi Gori Pictures/Photo12 via AFP
