 |
| Fotó: szinhaz.hu |
Kívülállóként sem egyszerű elképzelni, de színészként is nehéz belegondolni abba, hogy hogyan lehet egyszerre két darabot próbálni? Hogyan tudod őket magadban összeegyeztetni?
Elég régen vagyok már a pályán, de ilyen még nem fordult elő velem, hogy három nap differenciával van két bemutatóm. Ezt csak úgy lehetett megcsinálni, hogy a Távolsági szerelem szövegét még a nyáron megtanultam. Megőrültem volna, ha egyszerre két darabot kellett volna tanulni. Emellett úgynevezett szoros egyeztetés van a két színház között. Természetesen az anyaszínházam, a Pesti élvez elsőbbséget. Amikor ott nem próbálok, rohanok a Rózsavölgyibe. Van olyan nap, hogy reggel kilenckor eljövök otthonról és este féltizenegyre érek haza.
Ez a technikai része a dolognak, de fejben, lélekben hogy tudsz jelen lenni párhuzamosan két ilyen komoly, jelentős szerep próbáin?
Mindkét szerep nagyon felelősségteljes, és a próbafolyamatok elején nagyon szorongtam, de most már kezd alakulni mind két figurám, most már talán látom az alagút végét. A Távolsági szerelemben általam megformált író alakja nagyon komoly színész feladatot jelent számomra. Miközben persze számos tüneményes és igencsak komikus jelenet van a darabban, aközben igen súlyos és komoly dolgok fogalmazódnak meg benne, az emberi lét alapkérdései. Az álomkommandó pedig játék a játékban. Egyrészt megjelenik benne Sütő András korának Romániája a maga besúgórendszerével és a nagy trónon Monsignor Ceauşescuval, másrészt az auschwitzi koncentrációs táborok élete, mindez mintegy párhuzamként - játék a játékban. Számomra külön érdekessége a műnek, hogy több mint húsz esztendővel ezelőtt Sík Ferenc rendezte Gyulán és én abban is szerepeltem. Akkor a két főszerepet játszottuk Kern Andrással. Olyan siker volt, hogy a Vígszínházba is bekerült az előadás és azt hiszem két évadot futott.
Dr. Adler, akit a mostani előadásban alakítasz, milyen figura?
Abban a bizonyos előadásban ezt a szerepet Gálffi László játszotta. Ő egy boncoló orvos, aki Mengelének a jobbkeze, és akivel Dr. M. a legkülönbözőbb őrületes kísérleteit végzi. Szörnyű helyzetben van, hiszen ő maga is az áldozatok fajtájából való és a saját fajtáját boncolja és végez rajtuk kísérletet, de ennek ellenére, ha lehetséges ezt mondani, egy humanista. A nagyon szűkös lehetőségein belül megpróbál segíteni a többi rabnak, ha csak egy árnyalatnyit is. Persze vannak olyan helyzetek, amikből nem tud kimászni. Szász Jánossal pedig nagyon jól dolgozunk együtt.
És Joe Green, Kempinski darabjában milyen fickó?
Egy tehetséges író, akinek nagyon jól mentek a dolgai, amíg depressziós nem lett. A betegség kialakulásában nagyrészt közrejátszik a gyerekkora. Olyan családból származik, akiket leginkább sújtott a II. Világháború borzalma. Elkerül a családjától, mert a szülei gondoskodnak arról, hogy olyan környezetbe kerüljön, ahol megúszhatja ezt a szörnyűséget. Aztán sikerei csúcsán ez az egész egyszer csak egyre erősebben kezd élni benne és olyan mértékben elhatalmasodik rajta, hogy már írni sem tud. Ebben az időszakban ismerkedik meg ezzel a bizonyos New yorki színésznővel, aki felhívja őt Londonban és elkéri tőle egy régebbi darabja játszási jogát. Aztán lassan, de biztosan telefonon keresztül kialakul köztük egy nagyon furcsa, ellentmondásos, mély kapcsolat. Természetesen minden erejével azon van, hogy a nőtől olyan impulzusokat kapjon, ami meglendíti és kimozdítja a depressziójából. Meglehetősen önző tehát, csak a saját baja tölti ki a lelkét és a szívét és nagyon nehezen fogja fel, hogy a másik embernek is vannak gondjai, problémái és harmónia csak akkor keletkezhet kettőjük között, ha ő is toleráns és ő is alkalmazkodik egy kicsit a másikhoz.
Szántó Erika felkérésére, hogy játszd el a Távolsági szerelem író alakját, miért mondtál igent? Mi fogott meg leginkább a műben?
Megmondom őszintén, amikor először olvastam, úgy gondoltam, nem vállalom el, mert túlságosan szövegcentrikusnak éreztem és attól, hogy a darab nagy része telefonon zajlik, megijedtem egy kicsit. Aztán amikor elkezdtünk próbálni, szinte percek alatt elmúlt a rossz érzésem és már nem is zavart, hogy telefon van a kézben. Egy idő után pedig már a stilizációnak egy olyan fokára kerül a dolog, hogy sokszor le is eresztjük a kagylót. Nincs szükség a telefonra. A jelzésrendszert a közönség is megszokja és tudomásul veszi. Nagy lehetőségeket rejt mindkét színész számára ez a darab, ugyanis a legkülönbözőbb emberi helyzetekbe kerülünk az igaz szerelemtől az agresszión, féltékenységen, gyanakváson át a megbocsátásig.
Elképzelhetőnek tartod, hogy két ember között kialakuljon egy szerelem, úgy, hogy soha nem találkoznak?
Elképzelhetőnek. Éppen ezért duplán vagy triplán izgalmas az első találkozás. Amikor egy auditív kapcsolat realizálódik. Én nagyrészt auditív ember vagyok, sok mindenre tudok következtetni pusztán hangból. Ennek a palinak is van érzéke ehhez, de mégis ott lebeg a bárd az ember feje fölött, hogy mi fog történni az első találkozásnál. Vajon nagy csalódás lesz, mert mondjuk, van valami, akár csak egy egészen pici dolog is, ami kiábrándít és összedönti a kártyavárat vagy igazi egymásra találás lesz?
Igen, mert csak a fantáziádra hagyatkozhatsz és így egy idealizált képet gyártasz a másikról.
Így van. És általában az ember a fantáziájában tökéletesebbet produkál, mint a való élet. A darabban ezek az izgalmak és őrületek is benne vannak. Remélem, a közönség majd végigizgulja ezt a történetet, mert többször is meg-megbicsaklik a dolog és nem lehet előre tudni, hogy mi lesz a vége.
Két nagyon sérült ember találkozik itt. A férfi mentálisan, a nő fizikálisan beteg. Mi az, ami téged legjobban izgat ebben a férfiban?
Mindenkiben van hajlam a depresszióra. Nemcsak a baktériumok és bacilusok ellen van szükség az immunrendszerre, hanem a depresszió ellen is. Egy olyan fajta életszemléletre van szükség, ami által az ember egy kicsit felül tud emelkedni a lelki bajain. Ez egy képesség, önmagam irányításának a képessége, amihez nagyon sok erő, intelligencia kell. Nem könnyű. Számomra a legizgalmasabb feladat ennek a küzdelemnek a megnyerése. Az önmagam bajainak a legyőzése és annak a belátása, hogy amikor én ezt a nőt bántottam, letoltam, összevesztem vele és elküldtem, akkor nekem nem volt igazam. Hogy felismerjem, mindez attól volt, hogy én ilyen lelkiállapotban vagyok. És ha magamon győzök, akkor harmóniába kerülök ezzel a teremtéssel, aki különben nagyon sokat segít nekem. Ez a mű egyszerre elgondolkodtató, felkavaró és ugyanakkor rengeteg humor van benne. A néző miközben jól szórakozik, aközben ráismerhet saját életére, és sok mindent tanulhat e két ember történetén keresztül.
