„Nem mindegy, hogy kinek mit mesél az ember!” – hangzik el Ivan Szergejevics Turgenyev legtöbbet játszott színpadi művében. Való igaz, s nem csupán a hétköznapi élethelyzetekre, hanem saját boldogságkeresésünk hosszú útja során mindvégig. De milyen lehet ez a boldogságkeresés?
Mészáros Tibor rendező úgy véli, jó, ha ezt a néző dönti el. Elárulta, szeretne az előadással kérdéseket felvetni, erre a történet pedig bőven kínál lehetőséget. Mint mondta, tulajdonképpen egy Csehov-drámát látunk, Turgenyevet nem véletlenül tartják az orosz író előfutárának. „Ez a történet tele van humorral a benne szereplő szélsőséges és végletesen megélt élethelyzetekből adódóan. Engem ezek színpadon kifejezetten érdekelnek, és hálás vagyok, amiért a szereplők partnerek voltak ennek mélyreható boncolgatásában, fejtegetésében az egész próbafolyamat alatt” – tette hozzá Mészáros Tibor.
„Itt mindenki sántikál valamiben, a legfontosabb mégis az, hogy igazán senki nem elítélhető ebben a történetben. Az állóvíz felkavarásával fény derül arra, hogy ebben a közegben valójában senki nem boldog. Mindenki szélsőségesen keresi a saját boldogságát, és ennek a reménye, illetve vágya teszi ezt nem elítélhetővé. Abban ugyanis, hogy a boldogságot keresni kell, tökéletesen egyetértek, ugyanakkor arról, hogy ilyen módon-e, szerintem a nézők tiszte dönteni” – hangsúlyozta.
A Kelemen László Kamaraszínház színpadán látható előadás főszereplője Märcz Fruzsina, Kovács Gyopár, Ruszina Szabolcs és Koltai-Nagy Balázs.
Fotók: ifj. Háry Péter
