Nagytotálok és a nyugodtan fodrozódó, enyhén remegő vízfelszínt mutató balatoni ? tengeresen fényképezett ? tájképek alkotják a film két legjellemzőbb beállítását. Sas Tamás operatőre, rendezője és még társ-producere is a filmnek, amelyet már három éve is leforgathatott volna, ha az időjárás, azután meg az egyeztetési bonyodalmak közbe nem szólnak. Ezt szinte bocsánatkérősen nyilatkozta a sajtóvetítés után arra a kérdésre, hogy hogy lehet, hogy három alkotásban is érdekelt az idei szemlén, kettő közülük versenyben fut. A Sas pályáját leginkább meghatározó Presszóra visszatekinteni, esetleg a másik versenyfilmjére utalni csak annyiban érdemes itt, hogy a vitorláson történő dolgokat (mint elmondta, végig kézből filmezve) elegánsan, némi artisztikussággal vezetett kamerából látjuk viszont.
A forgatókönyvíró Csikesz Judit igen sok fordulatot ?pakolt bele? a cselekménybe. Az alapszituáció az, hogy a huszonéves lány nővérével és barátnőjével hajózik ki a Balatonra a családi vitorlással, amely annyira új, hogy még meg sincs keresztelve. Charon ladikja, javasolja egy ponton az idősebb nővér, Ancsa, akiről hamar kiderülnek morbid hajlamai. A nővérek viszonyát, akik között 13 év van, egymáshoz és apjukhoz súlyosan megterheli az a húsz évvel ezelőtti tragédia, amelyben anyjuk meghalt. Lehorgonyzás után a húg unaloműző asszociatív játékokat javasol, amelyet persze a nővér csípős nyelve rögtön kihasznál, és beindul a veszélyes örvény, amelyet az öniróniára ugyanannyira, mint szerettei marcangolására hajlamos Ancsa hajt egyre szédültebben. ?Egy kis pszichodráma? - mondja ironikusan egy ponton Ancsa, amikor már sebeket is ejtettek egymáson. Ez az örvény a film játékidejének egész pontosan a felénél leáll, és a fordulat után a drámai szituáció változik.
Az összhatás, a kétértelmű végkifejlettel együtt, meggyőző lett. Hús-vér emberek, nagyon mai lány- és asszonysorsok, családi megpróbáltatások adják a játszma döbbenetes tétjét. Annyiban azért mégiscsak visszaköszön a Kés a vízben, amit Sas persze fiatalon látott, de nem tartja semmilyen módon előképnek ehhez a munkájához, hogy a három emberből itt is ketten maradnak a fedélzeten, de nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy mi történt a harmadikkal. Ezek viszont már olyan általános emberi szituációk, amelyekkel nem csak Polanskiig, hanem egészen a görög drámákig vissza lehetne menni.