Reggel a Márton Áron Főgimnázium lenyűgöző kápolnatermében várta a közel 120 diák az írókat. Impozáns teremben, gyönyörű katedrán indult a beszélgetés – egyből a családi történetek és a Magyar Copperfield kapcsán. Mind Bereményi, mind Szöllősi beavatta a diákokat az írás folyamatába, és elmesélték a kedvenc könyveikkel való első találkozást is.
Ezen az órán nagyon sok szó esett Pilinszky Jánosról, és Juhász Anna, a Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programokért felelős igazgatója, az Irodalmi Karaván szervezője szétosztotta a diákok között a tavalyi évben elkészült, Pilinszky János tiszteletére szerkesztett POKET-kiadványt. A költő alakjának és hitbéli gondolatainak tárgyalása összefüggött a helyszínt átjáró vallásos közeggel és áhítattal. A vendégek megidézték Jelenits István atyát, aki Pilinszky János gyóntatópapja volt, és jó pár évvel ezelőtt ugyanezen a katedrán ő maga tartott előadást a költőről.
Este telt ház várta a Csíki Moziban az Irodalmi Karaván vendégeit. A népszerű helyszínen Sárik Péter zongorajátékával kezdődött a program, mely tartogatott vidám és nagyon megható pillanatokat is.
Bereményi Géza a műveiben megszólaló nyelvről, versről, novelláról, regényről és a filmben való fogalmazásról is mesélt, és többször megidézte az Eldorádó című filmet, amit nagyszülei emlékének szentelt. „Nem voltak szüleim, nagyszüleim neveltek, mert az anyám elment apát keresni nekem. Nagyanyám, Róza először Lulikámnak nevezett” – mondta.
A résztvevők megismerhették, hogy műveiben a megnevezés, a becenevek milyen fontos szerepet játszottak. Izgalmas pontja volt a diskurzusnak, amikor mindkét író az elakadásokról mesélt: mit jelent a folyamatos írás, mennyire kell megküzdeni minden egyes szóért – Bereményi azt állította, számára nincs ilyen: „Bele kell törni, egy kőtöréssel kezdődik, majd megszólal egy hang, és onnantól kezdve az ember már tudja. Én életem első tizennyolc évének megírását, csupa olyan dolgot, amire emlékeztem, ami fontos volt, gyakran úgy kezdtem el, hogy tudtam, hogy fontos volt, csak nem tudtam, miért. Ilyenkor az író szól közbe, kiemeli azt a dolgot, ami fontos benne.” Ezután hosszan felolvasott a Magyar Copperfield kötetéből, nagyszüleit megidézve.
Szöllősi Mátyás elmesélte, hogy Parajdon van házuk, és nagyon sokat járt korábban is Erdélybe, amire második otthonaként tekint. Őt leginkább a dokumentarista műfaj jellemzi, fotóriporternek tartja magát, aki pillanatokat rögzít – fotóin ezt mutatja be, legyen akár tájkép vagy embereket ábrázoló portré. Fontos számára, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzon. Korábban a zene és a sport volt központi az életében, később ez kiegészült az írással, mostanában leginkább utóbbbi maradt és a fotóriporterség. Életében szüksége van arra, hogy félre tudja tenni a nyelvet, az írást, a fogalmazást, és a gondolatait, az érzéseit képeken keresztül fejezze ki, közvetítse. A fotó tökéletesen alkalmas erre.
Érzéseit mintegy ötven képből álló fotós vetítésen mutatta be, a képeken nagyrészt Erdélyben élő, idős emberekkel találkozhattak a résztvevők, legtöbjüket a hálószobájukban, ágyon ülve fotózta le, egymás kezét fogva, megmutatva az évtizedes összetartozást. Már ezeket a fotókat nézve, amelyeket Sárik Péter improvizációs zongorajátéka kísért, megható élményekben volt része a közönségnek. Könnybe lábadt sokak szeme, majd újabb megrendítően szép pillanatok következtek: Sárik Péter a közönséggel közösen elénekeltette az A csitári hegyek alatt népdalt. Mikor egyszerre hangzott fel a zongora és szinte egy női kar hangja, Bereményi Géza meghatódását is láthatták.
Az est további fénypontja volt, mikor az erdélyi kötődésről és a Vetró családi szálról kérdezett Juhász Anna, és behívta a meglepetésvendéget, Bereményi unokatestvérét, a rég nem látott Vetró András képzőművészt. Nagy pillanatnak lehettek tanúi az ott lévők: mint elmondták, ők ketten először szerepelnek egy színpadon életükben, most, az Irodalmi Karavánnak köszönhetően. Vetró ajándékkal is készült, és a torta sem maradt el.
A turné előző állomásairól szóló beszámoló itt, itt és itt olvasható.
Fotók: Bach Máté
Az Irodalmi Karaván a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében jön létre.
