A Millenáris Fogadójának épületében, az emelet egyik zugában egymásnak és a falnak támasztott tablók éktelenkednek, kunkorodva árválkodó akasztódrótok alatt. Leharcolt dokumentumanyag, nem ide készült. Cseh, angol, francia, német feliratok szűkszavú, egy-két dátumon kívül semmitmondó adatai tájékoztatnak a cseh technikai és szellemi alkotóerő valóban tiszteletet parancsoló "csillagairól", "zászlóshajóiról". Véletlenül felbukkan egy cirill betűs orosz sor is. Magyar információ sehol. Szó, szó, szó, néhány gyengécske reprodukció, térkép. Ötletszegénységi versenyen biztos első helyezett lenne, aki ezt a drabális, darabos rémséget koncipiálta. Az összedobált "kiállítási" táblák előtt otromba fémketrec, melynek hajtogatható lapjai a kívülről vagy belülről közelre hajlónak ugyanannyit jelenthetnek, mint a tablók karéja: szinte semmit. De ez legalább "interaktív": forgatni, lapozgatni lehet az elkoszosodott felületeket. Kisebb gyerekek esetleg örülhetnének neki. De sehol egy gyerek, pedig - iskolai tanítási nap van - e szabálytalan szombaton sok tanár választotta diákjaival a parkot. Felnőtt érdeklődőt sem látni sehol. Egy asztalkán kötegnyi CzechTourism - With compliments feliratú lapocska. Hófehér hátoldala ideális jegyzetpapír. Nincs mit jegyezni rá.
A földszinten alkalmi könyv- és CD-áruda. Negyven évvel ezelőtt, zsákfalvak ÁFÉSZ-boltjaiban kulturáltabb pult várta a vásárlókat. A kínálat összességében nem rossz, egyik-másik rangos kiadótól az újdonságok is megérkeztek, a szedett-vedettség annál inkább szembántó. Lélektelenül, esetlegesen egymáshoz nyomorított könyvekhez hogyan is lehetne kedvet kelteni? Az eladó A kis vakond-kötetek mögött posztolva úgy tudja: valamelyik kiállítóhelyen a legendás mesefigura külön kuckót kapott. Nem keresgélünk - amúgy is csak egy fénymásolt, az üvegajtókra ragasztott cetli a kalauzunk -, saját tévénken csalódás nélkül megnézhetjük az olyannyira kedvelt dvd-ket. Mielőbb menekülnénk a barátságtalan hodályból. Veszünk kettőt a The Plastic People of the Universe együttes antológiájának a maradéknál is maradékabb hanghordozóiból (PPU III., 1974-75; PPU VII., 1981), itthon derül ki, hogy az egyik felpuhult CD-tok nyitás nélkül is kihullatja magából a korongot. A legendás banda zenéje szerencsére évtizedek múltán is kemény, megidézi a hőskort. Akik hallották a Jana Koubková Quartetet, amely a hétvége mindhárom estéjén koncertezik a Millenárison (19 óra), esküsznek rá, hogy a cseh dzsessz ezúttal is igazolta jó hírnevét.
A Fogadó bejárata előtti (magyar) lacikonyha a benti nívóhoz igazodik. A szűkös, de kecsegtető választékból a májas hurka hiányzik, a lángosok többsége barnásfekete égettségével kelt riadalmat, a saslik hideg. Vásárolható viszont a tálalófelület nélküli tákolmányban csülök, knédli, káposzta. A kint és bent működő italpavilonok - hét kiváló sörmárka csapjai, meg a gyomorkeserű, a Becherovka mérése - mentik a menthetőt, az ár is barátságos. Cseh sajtra ne fájduljon meg a fogunk. Egy kis pult ugyan akad, de az nyolcvan százalékban másutt készült termékeket árul; ha nem tévedünk, két cseh és egy-két szlovák sajtfajta fedezhető fel.
Pár lépésnyire innét a Csehország magyar szemmel fotópályázat katonás rendben kiállított képei szerény élményt szereznek a borús ég alatt. Színkompozícióvá stilizált városfelvételek, táj, portré, ez-az, mondandó nélküli vegyességben. Vagy a kedv illant el? A becsapottság, méltatlanság érzése lett úrrá rajtunk, hogy az Arany Prága és a változatos történelmű, kultúrájú cseh föld ezúttal így ad hírt magáról? A Cseh Centrum Budapest - mely a Vendégünk Csehország programsorozat színvonalasabbnál színvonalasabb eseményeit ígéri elegáns programfüzetében, a Millenárison ennyit tudott nyújtani a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, az érdeklődőknek? A BTF pedig elfogadta ezt? A cseh csillagok égboltja - a tradicionális sör- és szeszgyárak, a Śkoda gépkocsigyár, a Czech Philharmonic Orchestra és a többi - ennyit érdemelt?
