Egy magyar cimbalomművész meghódítja Amerikát

Játszott már a világ számos híres koncerttermében, kiváló együttesekkel, mégis izgalmas, hogy novemberben a New York-i Filharmonikusok hangversenyén cimbalmozott szólistaként. Hogyan érkezett a felkérés?

Két évvel ezelőtt a Budapesti Fesztiválzenekarral játszottam a luzerni fesztiválon. Ez még a Covid időszaka volt, így a nézőtéren minden második széket üresen kellet hagyniuk. Cserébe viszont a teljes fesztivált (a nagy hagyományú svájci programsorozat a világ legjobb zenekarait vonultatja fel – a szerk.) közvetítették online. Susanna Mälkki finn karmester ezt a koncertet hallotta a neten, és annyira tetszett neki, hogy meghívott a New York-i Filharmonikusokkal közös hangversenyére. Tavaly Ligeti György születésének századik évfordulójáról az Egyesült Államok koncerttermeiben is megemlékeztek, Susanna pedig azt találta ki, hogy a koncerten felépít egy Liszttől Bartókon át Ligetiig ívelő idővonalat. Én zenekarral szoktam játszani a II. Magyar Rapszódiát, ám ő azt kérte, hangszereljem át, és játsszam el egymagam a hangverseny nyitányaként. Három közös koncertünk volt, emellett lehetőséget kaptam a Lincoln Center kamaratermében egy egész estés szólókoncertre is.

Ragyogó kritikák jelentek meg a hangversenyről. Az egyik azt írta: a darab végén játszott kadencia (virtuóz, improvizatív szóló) jelentősen hozzáadott a Liszt-műhöz.

A zongoraművészek is gyakran találnak ki a végére saját kadenciát, cigányzenekari előadásban pedig a kadencia nélkülözhetetlen. A második rapszódia dallamát a világon mindenki ismeri, már csak a Tom és Jerry zongorás epizódja miatt is. A befejezés előtti kötetlen játék lehetőséget ad arra, hogy megmutassam a saját elképzeléseimet a darabról és a cimbalom virtuozitását.

Gondolom, ez egy New York-i koncertpódiumon korántsem szokványos hangszer.

Tényleg ritka hangszer arrafelé a cimbalom, zömében kortárs művekben jelenik meg zenekari szólamként. A klasszikus repertoárt nem játsszák cimbalmon, szólóhangszerként ritkán szerepel. Akadnak cimbalmosok, többnyire olyan ütőhangszeresek, akik 30–40 évesen megtanultak játszani egy darab kedvéért. Ezért játszottam a szólókoncertemen Bachot, Sarasatét, egy pár jazz-sztenderdet, nem szokványos dolgokat.

Édesapja négyévesen kezdte cimbalmozni tanítani. Később kacérkodott egy darabig a harmonikával. Nem is volt kérdés, hogy zenész lesz?

Nem. Édesapám fanatikus zene- és hangszerimádó muzsikus. El sem tudta képzelni, hogy a testvéremmel ne zenészek legyünk. Négyévesen már naponta több órát gyakoroltam. Az öcsém hegedűn kezdte, de nem szerette igazán, így lett belőle bőgős. A harmonika úgy jött, hogy nagyon sok balkáni zenét hallgattam, amiben a cimbalom mellett volt harmonika is. Öt-hat évig tanultam, aztán maradt a cimbalom.

Klasszikus cimbalmot tanult, de ma ennél jóval sokoldalúbb a játéka.

Szakály Ágnesnél kezdtem klasszikus cimbalmot tanulni, közben Sörös Jenőhöz jártam, aki csodás muzsikus és a pesti vendéglős élet legendás alakja. Ő a klasszikus mellett cigányzenét és jazz-sztenderdeket is mutatott. Amikor a Zeneakadémiára jelentkeztem, egyértelmű volt, hogy klasszikus cimbalom szakra megyek. A másik lehetőség a népzenei tanszék lett volna, de én népzenét soha nem játszottam.

Palya Beával rendszeresen lépnek fel közösen, ott azért az is előkerül.

De nem kizárólag magyar népzene, inkább világzene, ami nekem sokkal komfortosabb. A cigányzene és a népzene közt vannak átfedések, főleg a vidéken játszó együtteseknél, a városi cigányzene nagyon más. Más a játékmód, a hangszerkezelés, a harmonizációk.

A hangszerek mennyiben különböznek? Ha külföldön játszik, idegen cimbalmon, akkor azt ki kell tapasztalnia?

Én a legrosszabb cimbalmoktól a legjobbakig nagyon sokfélén játszottam. Ha tudom, hogy nagyon rossz a hangszer, akkor órákkal a hangbeállás előtt odamegyek. Megesett, hogy két hanggal volt lejjebb, vagy rozsdásak voltak a húrok, nyikorogtak a pedálok, ilyenkor előveszem a szerszámokat, és megteszem, ami tőlem telik. Ezt már előre látom a hangszerről készült fotókon. A Schunda-cimbalmok száz-százhúsz évesek, már elöregedtek.

Sok hangszere van otthon?

Igen. Az első hangszert hétévesen kaptam a nagyapámtól, Frey Gábor és Jancsó István – Bohák Lajos híres hangszerkészítő tanítványai – készítették. Később én is vásároltam, most négy hangszerem van. Néha szükség is van többre, mert ha egy turnéra utaztatjuk, nem ér vissza, nekem közben már felvételem vagy koncertem van…

Ahová lehet, viszi a saját hangszerét?

Igen, a saját hangszer biztonságot ad. A cimbalmok nagyon különbözőek, egy idegen hangszer pedig meglepő dolgokat produkálhat.

Sok zongorára komponált darabot hangszerel át, de mekkora a cimbalomra írt repertoár?

Az eredeti cimbalomra írt repertoár nem túl nagy. A hetvenes években a kortárs zeneszerzőket foglalkoztatta a hangszer Kurtág Györgytől Sáry Lászlóig, de ezeket a darabokat ritkán veszik elő. Többségük különös kísérlet volt, például egészen el kellett hangolni a hangszert. Érthető módon ezt nehéz egy koncertrepertoárba beilleszteni. Van a régebbi iskola: bár Allaga Géza eredetileg csellista volt, nagyon szerette a cimbalmot, és ő lett az első cimbalomtanár a Magyar Királyi Zeneakadémián. Írt etűdöket, kisebb darabokat, de ezek kissé idejétmúltak. Jó lenne, ha születnének olyan művek, amelyek bővítik a cimbalomrepertoárt. Ez feladat.

Ön ír saját kompozíciókat is?

Igen, bár inkább a triómra: bőgő, dob, cimbalom felállásra. Jazz némi balkáni beütéssel. De gondolkodom klasszikus darabokon is. Egyelőre sokat játszom, így kevés időm marad másra.

Amikor áthangszerel egy darabot cimbalomra, akkor mi alapján választ?

Általában azt veszem figyelembe, hogy az eredeti darabból minél többet tudjak megtartani. Ha nagyon nehezek a szólamok, akkor cimbalmon lehetetlen eljátszani. Tíz ujj versus két verő – esélytelen. Sokat el kell venni a műből, és az hiányérzetet hagy maga után. A rapszódia elég szabad műfaj, ott sok minden beleférhet a darab jellegének megtartása mellett.

Közösségben vagy szólóban szeret jobban muzsikálni?

A szóló nagyobb kihívás. Az emberek jórészt zenekari hangszerként tekintenek a cimbalomra. Rácz Aladár óta ez a felfogás persze sokat változott. Ahogyan múlnak az évek, jobban szeretek a triómmal játszani vagy szólóban. Mindig foglalkoztat, hogy egy egyórás szólócimbalom-koncert mit mozgat meg az emberekben, hogyan reagálnak rá. Most egy igazán magas színvonalú hangszerem lett, ami valóban különleges élményt ad.

Ez egy új építésű hangszer?

Két évvel ezelőtt készült el, Nagy Ákos cimbalomkészítő mester munkája. Nem is hiszem, hogy Magyarországon van hasonló. Már nagyjából bejátszottam, de féltem, óvom, úgyhogy keveset utaztatom.

Érdekes, hogy míg egy csaknem háromszáz éves Stradivari-hegedű hihetetlen érték, addig egy százéves cimbalom alig használható.

Borzasztó feszítés van a hangszerben, a húrok húzóereje 12 tonna. Érzékeny szerkezet, ami nem sokáig bírja. A Schunda-típusú cimbalmokat már éttermekben is alig lehet látni.

Rendszeresen dolgoznak együtt Roby Lakatos hegedűművésszel. Márciusban egy rendkívüli koncertre készülnek Rhoda Scott orgonistával és a harmonikás Marian Mexicanuval. Hogyan jött létre ez a mesternégyes?

Az volt az eredeti ötletem, hogy rakjunk össze egy olyan all stars zenekart, amelyik különböző országok kiváló művészeit fogja össze. Vannak hasonló próbálkozások, ám többnyire hamar elhalnak. Mi négyen már felléptünk a Magyar Zene Házában, most pedig a Dohány utcai Zsinagógában játszunk. Tony Lakatos is csatlakozik hozzánk, ők a testvérével rendszeresen muzsikálnak együtt. Érdekes lesz összehozni ezt a sokféle zenei világot, ez most az én feladatom – egy olyan repertoár összeállítása, amiben külön-külön és együtt is megmutathatjuk magunkat.

Ezen kívül mi foglalkoztatja?

Szép koncertjeim lesznek Thaiföldtől Új-Zélandig, megyünk vissza Brüsszelbe is játszani egy fesztiválra, a Csíki Kamarazenekar márciusi ünnepi koncertjén én leszek a szólista, szóval bőven akad feladat.

Hans Zimmernek 2011-ben a Sherlock Holmes-filmhez játszott fel egy zenét Londonban. Ennek nem lett folytatása?

Akadt néhány felkérés, de kevés a filmes munka. Most már cimbalomból is olyan színtű zenei könyvtárak alakultak ki, hogy jóformán nincs szükség élő muzsikusra vagy zenekarra. Zimmer mutatta nekem a stúdióban a hangmintáit, egészen elképesztő, és nyilván sokkal olcsóbb.

A tanítás nem foglalkoztatja?

Dehogynem! De érdekes módon a cimbalmosoknál eléggé kettévált: a tanárok alig koncerteznek, akik pedig aktív muzsikusok, nem nagyon tanítanak. Alapfokon mindössze három-négy zeneiskolában oktatnak cimbalmot. A Zeneakadémia klasszikus cimbalom szakán pedig egyetlen növendék tanul, és megesik, hogy ő sem magyar. Ennek számos oka van: egy jó hangszer drága, sok helyet foglal, és bizonytalanok a szakmai kilátások. Jó lenne ezen változtatni.

Fotók: Szakács Domonkos