Victor Farías chilei szerző könyve, a Salvador Allende: antiszemitizmus és eutanázia nem kis megdöbbenést okozhat a közeljövőben. Farías ugyanis rábukkant Allende 1933-ban írt doktori értekezésére, melyből eddig csak nagyon rövid részletek jelentek meg, teljes egészében soha nem látott napvilágot. Mint a disszertációból kiderül, Allende szerint a zsidók hajlamosak a bűnözésre, az elmebetegeket és alkoholistákat pedig kötelező sterilizációnak kellene alávetni.
"A zsidókra jellemzőek bizonyos típusú bűncselekmények, ilyen a csalás, üzérkedés, rágalomterjesztés, és mindenekfelett az uzsora. Ezek a tények megengedik azt a feltételezést, hogy a faji hovatartozás szerepet játszik a bűnözésben" - írta az értekezésben Allende. Az arabok között pedig akadnak ugyan dolgos törzsek, ám "legtöbbjük kalandor, gondatlan, lusta, és hajlamos a lopásra".
"A délolaszok - ellentétben az északiakkal - és a spanyolok hajlamosak szenvedélyből eredő barbár és primitív bűnök elkövetésére, érzelmileg pedig kiszámíthatatlanok" - olvasható a disszertációban.
Farias akkor bukkant a titkolt értekezésre, amikor a Latin-Amerikába menekült nácikról szóló könyvéhez gyűjtött anyagot. A történész már egy korábbi, 2002-ben megjelent könyvében (Nácik Chilében) is leírta, hogy Allende az 1970-es évek elején megtagadta egy háborús bűnökkel vádolt náci, Walter Rauff kiadatását.
A berlini Freie Universitat Latin-Amerikai Intézetében oktató Farías elmondta: "Arra gondoltam, megvizsgálom közelebbről, mit tett Allende az ügyben, ám az írásai között kutakodva erre a dolgozatra bukkantam". A történész gyanúját az is felkeltette, hogy a disszertációból eddig csak egy rövidke, 18 oldalas rész látott napvilágot, "Mentálhigiéné és bűnözés" címmel. "Kíváncsi voltam az egészre, de sehol sem találtam. Végül az egyetemen rábukkantam egy halom porlepte, régi disszertációra. Csodálatos módon Allende 160 oldalas, teljes disszertációja is köztük volt" - meséli a történész.
Mielőtt azonban belekezdett volna az olvasásba, hitelesítés végett Farias elküldte a disszertációt a santiagói Allende Alapítványnak. "Visszakaptam egy másolatot, amit azonnal olvasni kezdtem. Azt hittem, én bolondultam meg. A szerző egyik ötlete az volt, hogy a homoszexualitást - amit egyébként bűnnek tekintett - sebészi úton kellene gyógyítani, mégpedig úgy, hogy a hason apró bemetszéseket ejtenek, azokon pedig heredarabkákat juttatnak a gyomorba. Ettől a páciens úgymond meggyógyulna, és heteroszexuális válna belőle"
A sors abszurd fintoraként Allende a forradalmárokat is elítélte, mondván: egészségesnek tűnnek ugyan, de valójában szociopaták. A disszertáció egy olyan elméletet is idéz, mely szerint a spanyolok 300 éves harca Chile gyarmatosításáért azzal a pozitív következménnyel járt, hogy a spanyolok és az őslakosok közül is kipusztultak a gyengék. Így a chilei nép mindkét részről a legjobb tulajdonságokat örökölte.
Az Allende-család - köztük az elnök unokahúga, Isabel Allende - rosszhiszeműséggel vádolja a szerzőt, és állítása szerint a disszertációnak "nincs történeti jelentősége".
Allende - szintén Isabel nevű - parlamenti képviselő lánya szerint a könyv "manipulálja a dokumentumokat, és kiragadja összefüggésükből a dolgokat". Idézett egy történészt is, aki szerint "Salvador Allende 25 évesen fejezte be a disszertációt, és 29 volt, amikor egy hasonló szellemű törvénytervezetet készített. Közéleti szereplése alatt viszont soha többé nem fogalmazott meg hasonló aberrált nézeteket, és soha nem próbálta a gyakorlatban is érvényesíteni őket".
Allende más hívei pedig azzal védekeznek, hogy az efféle, eugenikán alapuló nézetek az 1930-as években széles körben elterjedtek voltak, az elnököt pedig politikai tevékenysége és nem korai írásai alapján kell megítélni.
Farías egy berlini előadásán viszont azt mondta, hogy az írást nem lehet ifjúkori eltévelyedésnek tekinteni. "Az igaz, hogy 25-26 évesen írta mindezt. De mielőtt a szöveg megjelentetéséről döntöttem, további kutatásokat végeztem. Allende miniszter volt 1939-ben, a német külügyminisztérium levéltárában pedig bizonyítékot találtam arra, hogy a nácik ebben az időben három kormánytagot megvesztegettek. Allende is egyike volt azoknak, akiknek Ribbentrop egyenként 300 000 birodalmi márkát folyósított."
A történész szerint a németek így akarták biztosítani, hogy Chile vásároljon a lengyelektől 1939 után rabolt fegyverekből. Erre az üzletre ugyan soha nem került sor, ám Farías megtalálta a chilei német nagykövet egyik levelét, melyben a diplomata azt írja: a pénz nem veszett kárba, mert a náci eszméket terjesztik Chilében.
Allende pedig egészségügyi miniszterként igenis előterjesztett egy törvénytervezetet, mely szerint a mentális betegségben szenvedőket és a krónikus alkoholistákat kötelezően sterilizálták volna. "Allende ebben az időben még Hitlernél is radikálisabb nézeteket vallott ezzel kapcsolatban" - állítja Farías. A törvény a chilei orvosszervezetek tiltakozásán bukott meg, és el sem jutott a parlamentig.
Farías az Allende-mítosz politikai gyökereiről is beszélt. A szocialista elnököt az amerikaiak által támogatott, 1973-as hatalomátvétel idején ölték meg. "Allende ugyan távolról sem volt hős, Európában mégis szükség volt egy dél-amerikai szocialista héroszra. A mai közkeletű Allende-kép javarészt a spanyol és német baloldal által konstruált hősmítosz, amire a valódi Allende soha nem volt méltó. Azt hiszem, ez a könyv be tudja bizonyítani ezt. Az ellenzők nagyon hangosak, csakhogy az érvek most magától Allendétől származnak - az értekezésben saját maga beszél."
