Egy igazi, az ?50-es évek hangulatát idéző rockabilly bulival várjátok a közönséget május 14-én, a Barba Negra Track-ben. Őrületes koncertet ígértek, mire számíthatunk majd?
A koncert az immáron 17 éve szerző Mystery Gang munkásságát mutatja be, amit az ?50-es évek legjobb pillanatai motiváltak arra, hogy megalkossuk a saját világunkat. Aki követ bennünket, az észreveheti, hogy egy nagyon egyedi hangzásvilágot kaptunk el az egyetemes, nemzetközi rock and roll világában. Azt szoktam mondani, hogy én egy rendező vagyok, és egy, a ?60-as években élő francia, újhullámos művész szemével, vagy egy, az ?50-es évek második felére jellemző, ? és ez talán még jobban igaz rám ? olasz, neorealista rendező szemével látom a világot. Nekem ez az időszak, amiből kiindulok, egy álomkorszak. Nemcsak a rock and roll, és a zeneiség meg a kultúrkör területe az, ami elindított, hanem az egész éra, a golden age, az úgynevezett aranykor, amiben engem a képzőművészet, az irodalom, a zene, a divat, az építészet is érdekel.
Akkor ezek szerint a zene mellett minden más is érdekel, ami az ?50-es évekkel kapcsolatos. Hogyan szerettél bele pont ebbe a korszakba?
Azt hiszem, a Mystery Gang tagjait a műfaj maga választotta ki magának. Emlékszem, amikor nyolc éves voltam, az akkori Petőfi Rádiót hallgattam, ami igyekezett értéket közvetíteni, hogy nemcsak a napi, aktuális, hip-hop, funky, diszkó, heavy metal vagy hardrock előadókat játszották, hanem nagyon sok olyan izgalmas műsor is volt, amiben az elmúlt évtizedek könnyűzenei katlanjából és popkultúrájának gyökereiből válogatva mutatták be a zenetörténetet. Ez elkezdődött valahol, majd egyszer csak elértek az ?50-es évekhez. Mindig, az általános iskolából hazajövet bekapcsoltam a rádiót, és akkor egy más világ nyílt ki számomra. Még most is cseng a fülemben, ahogyan elmondták egy adott zenekar egész történetét: ?13:05 perc, Nosztalgiahullám. A mai műsorban Gene Vincent felvételeiből válogatunk. A felvételek 1955 és 1959 között készültek.? Azt hiszem, a könnyűzene történetében nagy bepótolnivaló van, mivel inkább a popzenére koncentrálnak, ami csak a máról szól. Fontosnak tartom, hogy megismertessük, és jó esetben még meg is szeretessük a közönséggel ezt a fajta kultúrkört, és annak érdekében egy csomó klassz dolgot fogunk csinálni a közeljövőben.
Gondolom, akkor sokat olvasol is a témában.
Nagyon sokat, előadásokat is tartok, vagy éppen könyv formájában fogalmazom meg a gondolataimat. Szerintem az eljövendő korszakok sem tudnak majd olyan modernet alkotni, mint a 20. századi összművészet gondolkodása, illetve hozzáállása a világhoz és az emberhez. Ezt a fajta mondanivalónkat támasztjuk alá május 14-én a Barba Negra Track Szabadtéri Színpadán, ahol az eddigi munkásságunk angol nyelvű dalai mellett ? amiket el kell játszanunk a közönségnek, mert kihagyhatatlanok, például a Woodoo Dool, a Gang up ? a nem rég a Universalnal megjelent magyar nyelvű lemezünkről is előadunk jó pár dalt: Játssz még jazzgitár, Végtelen nyár, Megőrülök érted, Utolsó blues, Kínzó vágy. És emellett most készül, a hetekben jön ki az új anyagunk, amihez videoklipet is forgatunk, és arról a lemezről is játszunk jó néhány dalt, amit a közönség már nagyon megszeretett, például a Mitgondondolszmeddigtart, vagy az Izzó szempár. A koncert külön érdekessége lesz, hogy nemcsak hárman, a Mystery Gang trióval állunk majd színpadra, hanem két szaxofonos barátunk is közreműködik a koncerten: így már Mystery Gangszterekké válunk. A közeljövőben hihetetlenül izgalmas dolgok előtt állunk és fantasztikus dolgokat tudunk majd megvalósítani. Ezen az őszön és télen olyan gyermekkori álmok megvalósítását folytatjuk, amiket sosem gondoltunk volna, hogy tényleg összejöhetnek.
Mire gondolsz pontosan a gyermekkori álmok megvalósításán?
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Duna Televíziónak, akik folyamatosan, többször is lejátszották a Művészetek Palotájában bemutatott Buddy Holly produkciót, ami óta több felkérés is érkezett. Ez azért is külön megtisztelő, mert én írtam ezt a zenés darabot, én rendeztem, koreografáltam, és a szerepeket is mi játsszuk. Ősszel, nemcsak újra fellépünk vele, de kibővített szereplőgárdával országos turnéra is indítjuk. Tavaly, a közmédia napján a szimfonikus koncert is sikere kapcsán is felbuzdulva, szintén országszerte a közönség elé tárjuk majd a produkciót: Mystery Gang: Go Claccis címmel, amelynek a során a rockabilly egy vonósnégyessel egészül ki. Az előadás arra hivatott, hogy bemutassa, hogy a rock and roll és a komolyzene nem is esik olyan messze egymástól. A zenetörténelemben már voltak erre nagyszerű próbálkozások, köztük kiemelném Buddy Holly-t, aki 1957 forró nyarán a New Yorki Filharmonikusok közreműködésével vett fel dalokat. Mi mindig azt keressük, ami összehozza az embereket, a műfajokat, a kultúrákat és a művészeti vonalakat. Sosem arra törekedtünk, hogy mi az, amitől mások lehetünk, hanem arra, hogy kihozzuk azt, ami közös bennünk.
Ha már a gyermekkori álmokról beszélgetünk, azt gondoltad valaha, hogy Amerikában, a saját számaiddal turnézol majd?
Nagyon büszkén mondom, hogy az Egyesült Államokban bekerültünk a Rockabilly Hall of Fambe (A Rockabilly Halhatatlanság Csarnokába), aminek következtében októberben egy háromhetes amerikai turnéra indulunk, és természetesen az új, angol nyelvű dalainkat is bemutatjuk. Nagy izgalommal várjuk, mert a kedvenc helyszínünkön, a nyugati parton léphetünk fel, és öregbíthetjük Magyarország hírnevét. Nem régen New York-ban is játszhattunk, azt MTV partyn, olyan előadók mellett, mint Lenny Kravitz vagy a Zizzi-Top. Bizonygatnunk kellett, hogy mi tényleg Magyarországról jöttünk, ahol nemcsak cigány hegedűs, erdélyi góbé meg nyírségi betyáros vagy újpesti kopottas létezik, hanem itt is van sokszínű zenei élet, ez által is hidat tudunk verni a két kultúra között. És megmutatjuk nekik, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint ők, adott esetben szeretünk, gyűlölünk, vannak barátaink, esténként ágyba bújunk, vacsorázunk, stb. Van, aki gitározik, van, aki dobol, van, aki számítógépen játszik, van, aki boltból lop, van, aki könyvtáros, de ugyanolyanok vagyunk, mint ők, és van egyetemes rockabilly zenénk is.
