- A most 10 éves CimbaliBand jubileumi koncertsorozatra készül, az interjúból kiderülnek az állomások.
- A zenekar több mint 600 kontaktot szerzett és külföldi barátságokat kötött a WOMEX-en.
- Unger Gergő közgazdászként végzett, éppen ezért a zenei oldal mellett a menedzsmentet is átlátja ? erről is mesélt.
- A CimbaliBand új albumán olyan jelenségekkel foglalkoznak, amelyek mindenkivel megtörténhetnek.
- Gergő szerint fontos, hogy egy zenész a kultúra más ágaiban is jártas legyen.
A zenekar 10 éves születésnapjának alkalmából koncertsorozattal kedveskedtek évről évre bővülő rajongói körötöknek, a sorozat első állomása március 5-én a Fonó Budai Zeneházban lesz. Mire számíthatunk az est alkalmával?
Az első megállónk a Fonó lesz, amelyet a zenekar bölcsőjének és a magyar népzenei szcéna egyik legfontosabb szereplőjének tekintünk. A 10. születésnap megünneplésének ötlete tavaly fordult meg először a fejünkben, és egyértelműen a Fonóra esett a választás. Az estre különleges vendégek is érkeznek hozzánk: Pál István Szalonna és Karacs Gyula a Szalonna és Bandájából, a gödöllői Fricska Táncegyüttes és a PásztorHóra. A Szalonna és Bandájában annak idején bátyám, Balázs is játszott, sokat tettek a zenénk megalapozásához. Ez a koncerten is hallatszódni fog, igazi ritkaságok is előkerülnek majd. A sorozat megy tovább, április 17-én Gödöllőn, a Művészetek Házában folytatjuk, ahol a zenekar első tagjai is részt vesznek: Wertetics Szlobodán harmonikán és Rodek Krisztián tamburabrácson. Majd visszatérünk Budapestre, az Akváriumba május 25-én, amikor az újraalakuló Tárkány Művekkel lépünk közösen színpadra. Ha minden jól megy, ott első nagybőgősünk, Pataj Péter is vendégünk lesz, aki most éppen Japánban dolgozik egy klasszikus zenei formációban. A későbbiekben Békéscsabára, Jászberénybe, Szarvasra is ellátogatunk.
Mit szóltak a felkéréshez vendégeitek?
Nagy örömmel tesznek eleget neki, mindenki várja már a közös fellépést, éppen ezért a próbákat is jól össze tudjuk egyeztetni. Jó velük együtt dolgozni, hiszen egy nyelvet beszélünk, a zene nyelvét. A találkozások mindig építő jellegűek. Most viszonylag kicsi teremben vagyunk sokan, de ezt is előnyre fordítjuk, egymás közelsége miatt talán még könnyebben mennek át a gondolatok és az energiák. Inspiráljuk egymást. Mi csütörtökön szoktunk próbálni, ami már évek óta beépült a zenekar bioritmusába, ha aznap nincs koncert, akkor próbálunk. A többiek pedig becsatlakoznak hozzánk, hiszen ők is inkább a hétvégéken elfoglaltak.
Mennyire tudatosult bennetek, hogy így elszaladt ez a 10 év?
Még nem nagyon. (nevet) A honlapunkra írtam blogbejegyzéseket, és miközben készítettem, nagyon sok képet megnéztem, régi e-mailváltásokat és hasonló írásos emlékeket. Na, akkor elkezdett bennem tudatosulni, hogy egyes dolgok milyen régen is történtek. A zenekar Oppadirida című számáról, amelyet nem lehet kihagyni egy koncerten se, megtaláltam azt a levelezést, amikor átküldtük egymásnak a dallam ötletét, hogy jó lenne ebből egy dalt csinálni. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a szám az egyik zászlóshajója lesz a zenekarnak és követelik majd a koncerteken. Én 16 évesen kerültem a bandába, azóta történt egy-két dolog, például leérettségiztem, lediplomáztam, megnősültem, két munkahelyen dolgoztam. 10 év után eljutottam oda, hogy teljes állásban lehetek a CimbaliBand tagja, ami nagy áttörés számomra. Pont a napokban beszéltem egy olasz barátunkkal, aki szinte minden évben szervez nekünk fellépéseket Olaszországba. Kérdeztem tőle, hogy emlékszik-e, amikor két éve Genovában jártunk, majd közösen megfejtettük, hogy az bizony nem két éve, 2009-ben volt. (nevet) Tényleg telik az idő.
Közgazdászként végeztél. Ez mennyiben segíti a zenekar működését?
Igen, közgazdász diplomám van, sokat tanultam kultúrdiplomáciát, szakirányomnak is ezt választottam. Mivel erős voltam matekból és érdekelt ez a terület, erre esett a felvételinél a választásom. Dolgoztam pár évet multinál, ami szerintem sokat segített a zenekar menedzselésénél. Ahhoz, hogy profin működjenek a dolgok, ugyanúgy határidőket kell betartani, művészeknél ez nem mindig sikerül, de próbáltam a realitás talaján marasztalni az ügyeket. Tudtam tehát hasznosítani az egyetemen tanult szemléletet, nem mellesleg egy zenekarnak vannak pénzügyei is, amiket szintén intézek. Jól jött, hogy van némi rálátásom, elég, ha csak a pályázatírásra gondolunk. Ott fontosak a pontos elszámolások, költségtervezetek, és ezek nem jelentenek problémát számomra. A pályázatok többnyire nem zenészbarát módon vannak megfogalmazva, talán ez is lehet a sikertelenség oka. Én abban vagyok szerencsés, hogy mindkét oldalról meg tudom közelíteni az ügyet.
Hogy éreztétek magatokat a WOMEX-en?
Nagyon jó volt, ugyanakkor fárasztó is. Hárman voltunk kint, a zenekar menedzsere, Diligens Linda, a bátyám és én. Rengeteg zenekart megnéztünk, sikerült felvennünk a kapcsolatot külföldi szervezetekkel is. Hála Istennek a magyar fellépésekkel tömött naptárunkba azért befér egy-egy koncert Dániába, Csehországba, Olaszországba vagy éppen Lengyelországba is, akikkel a szomszédos standon barátkoztunk össze. Folyamatosan átjártunk egymáshoz beszélgetni, mi kávét vittünk, ők cydert hoztak. A lengyelekkel megvan a közös hang, hasonló a habitusunk is, a ?lengyel-magyar két jó barát? jelenségnek mi is jó példája lehetünk. Elfogadtuk a meghívásukat, és mi is segítünk nekik fellépéseket szervezni itthon. A tengerentúlra, Amerikába is szeretnénk eljutni. 2017-re már tervben van egy észak-amerikai turné. Több fesztiválon is jelezték, hogy szívesen látnának bennünket vendégül. A cimbalom repülőgépen való utaztatása azonban nagyon költséges, így alaposan meg kell szerveznünk a koncertek útvonalát.
És nektek kik tetszettek a legjobban?
Itt megint előjön a közgazdász véna: egy Excel-táblázatba felvezettem, hogy kikkel kerültünk a WOMEX-en kapcsolatba, és egészen elképesztő eredmény jött ki, kapásból több mint 600 kontakt van benne. Ők csak azok, akiktől névjegykártyát kaptunk. Köztük volt nagyon sok zenész, fesztiválszervező, rádiós szakember. Nekem egy kanadai zenekar, a Kleztory tetszett a legjobban, akik punkos elemmel keverték a népzenét, a frontemberük is szimpatikus volt, aki az ének mellett hegedűn játszott.
Milyen dalokon dolgoztok most?
Idén novemberben tervezünk új lemezzel előállni, amelyre hét szám már szinte teljesen készen is van. Megvannak a szólamok is, amiket egyelőre házilag rögzítettünk. Stúdióba szeptember tájékán tervezünk menni, és még szeretnénk négy-öt dallal kibővíteni a repertoárt. A dalok közül néhányat a koncerteken is bemutatunk, kíváncsiak vagyunk a közönség reakcióira. Másrészt pedig nálunk nagyon sokszor élőben alakulnak át, mert beléjük kerül egy-egy zenei poén, amihez kell a közönség. A Best of CimbaliBand című válogatáslemezünkre például azokat a számokat tettük fel, amelyek kifejezetten másként szólnak, mint ahogyan azt eredetileg terveztük.
Bátyád, Unger Balázs saját népzenei gyűjteménnyel is büszkélkedhet.
Az új dalok mind saját szerzemények, de a lemezen lesznek benne Balázs gyűjteményéből is dallamok. A saját világunkat szeretnénk megmutatni, illetve olyan populáris zenei dallamokat, amelyeket könnyedén el lehet juttatni a nagyközönség számára.
Honnan származnak a gyűjtések? Mely területet kutatta?
Balázs sokat volt Erdélyben, illetve Moldvában is. A legutóbbi lemezünk a Moldva, a Balkán kapuja címmel jelent meg. Az jövőbeni hanganyagokba szeretnénk Galga-menti dallomokat is belecsempészni, ahonnan a zenekar is származik. A következő albumon olyan hétköznapi jelenségekkel foglalkozunk, amik mindenkivel megtörténhetnek. A népzenék sikere is mindig abban rejlett, hogy sokakat érintő témákat ragadott meg.
Milyen zenét hallgatsz, amikor nem népzenét?
Nagyon szeretem a 2000-es évek eleji brit pop- és indieszámokat, ami néha a mi zenénkben is érződik. Ha népzene, akkor pedig a magyar mellett a török, a bolgár és a macedón tetszik leginkább. Sok minden hat rám, itthonról a kedvenceim a Kispál és a Borz és a Tárkány Művek, a kocsiba általában jazzt rakok be, de akár a heavy metált sem vetem meg. Volt egy korszakom, amikor sok Metallicát hallgattam, a zenélést is egyébként hasonló stílusban kezdtem el.
A dalokon túl a népek kultúrája is érdekel?
Igen, és ha tehetem, akkor mindig körbenézek a fellépések előtt. Érdekel a kultúrájuk, a tradicionális hangszereik, sokat tanulunk a külföldi zenekaroktól is. Ahogyan az itthoni gyökerek kutatása izgalmas számunkra, úgy más népeké is, a közös vonások különösen érdekesek. Túl sok időnk sajnos általában nincs, de például a 2014-es isztambuli turné után még kint maradtam egy hetet a feleségemmel. Megnézhettem például, hogy néz ki a világ második liftje, művészként nagyon fontos, hogy sok impulzus érjen bennünket. Ha hozzányúlok egy török dallamhoz, akkor nagyon sokat segít, hogy másfél hétig élőközegben ismerkedhettem meg a kultúrájukkal. Mivel, amikor a bátyám gyűjteni járt, én még csak hét éves voltam, ezért utólag saját felhasználásra készítettem vele egy mini interjút. Ő is azt mondta, hogy nagyon sokat merített már abból is, hogy beszélgetett, egy asztalhoz ült az emberekkel. Anélkül jazzt sem lehet hitelesen játszani, ha még nem voltál sosem jazz pubban és nem szívtad magadba a hangulatot.
Folyton csak adtok, valahonnan nektek is szereznetek kell új élményeket. Te miből táplálkozol?
Egy zenésznek fontos, hogy a kultúra más ágaiban is jártas legyen. Szívesen járok színházba, és ebben is van összefüggés a zenével, hiszen alapvetően az is egy színpadra szánt produktum. Nagyon szeretek kirándulni, a feleségemmel gyakran járunk a Mátrába, legutóbb a Sástón voltunk. Nem kell ahhoz külföldre menni, hogy az ember egy jót túrázhasson, itthon is rengeteg látnivaló akad. Emellett a sport is fontos számomra, bár a koncertek után nem mindig könnyű rávenni magamat a hajnali biciklizésre.
Végh Nóra
