Egy ösztöndíj nyomában

Az ösztöndíj 1991 óta nyújt segítséget az alkotóknak tehetségük kibontakoztatásában.

A kiállítótermekben bolyongó vagy albumokat lapozgató befogadó elképzelni sem tudja, milyen hatalmas munka és felkészülés előzi meg a kiállítótérbe vagy albumba kerülést, amelynek egy része nem egyszer a szervezői munka.

A művészi fejlődés segítése

 A szakemberek – Gellér Judit, Perenyei Mónika, Zsámboki Miklós,
Mélyi József, Horányi Attila – jegyezte kiadvány elsősorban arra keresi a
választ, hogyan alakult az ösztöndíj, milyen elvárásokat támasztott a nyertes
pályázók felé, mi a művek és a valóság viszonya.

Zsámboki Miklós utánajár annak, hogyan teremti meg a pályázat az alkotó számára a „kedvező feltételeket”, és bemutatja a rendszerváltás előtt működő, művészek számára kiírt támogatások pályázati követelményeit. „A rendszerváltás után létrehozott Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj célkitűzéseit nyilvánvaló okokból szükséges volt újrafogalmazni: politikai-társadalmi kikötések nélkül, az első kiírás szerint a »formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek alkotóinak a pályáját, művészi fejlődését« kívánja segíteni” – írja.

Digitális archívum – pro és kontra

Gellér Judit az ösztöndíj dokumentációját, egy digitális archívum létrehozásának szükségességét fogalmazza meg. „Az archívum létrehozásakor a két legfontosabb szempont az volt, hogy egyfelől minden alkotó munkája szerepelhessen benne, másfelől az, hogy elkészülhessen a kiállítás megnyitójára (2016. október 16.), hiszen ilyen módon tudtuk megvalósítani az ösztöndíj teljes bemutatását” – írja. A tanulmány rövid ismertetőt ad arról is, milyen előnyökkel és hátrányokkal voltak kénytelenek szembenézni az online archívum létrehozása során. „Miközben a digitális archívumok előnye az, hogy bárhonnan, a világ szinte bármely tájáról azonnal hozzáférhetők, hátrányuk a virtuális térnek való kitettség, emiatt a jövőjük egyelőre bizonytalan.”

Mélyi József a magyar fotóművészet intézményrendszeréről írva megállapítja: elgondolkodtató, hogy alig találni olyan lehetőséget a Pécsi József-ösztöndíj után, ami hosszabb időt igénylő munkák megvalósítása előtt nyitna szabad utat.

Míg Horányi Attila tanulmánya az ösztöndíjasok által beadott képekkel foglalkozik, Perenyei Mónika a Pécsi 25. Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 1991-2006 kiállítást elemzi részletekbe menően.

A Pécsi XXV. című kiadvány a fotográfia területéről érkezőknek adhat hasznos információkat, de azokat is izgalmas megállapításokkal és tényismerettel látja el, akik laikus érdeklődőként kíváncsiak az ösztöndíj történetére.

A képeken a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj alkotóinak munkái láthatók.

Nyitókép: Erdei Krisztina – Formaságok (2004)