Finom modora, halk szava lefegyverző volt. Szürke öltönyt viselt hozzá való nyakkendővel, gondosan fésült ősz haja ezüstös fényt adott egész lényének. Úgy tetszett, nincsenek indulatai, de csak azért, mert azokat a novelláiban, drámáiba sűrítette. Pedáns volt, fegyelmezett, zárkózottsága folytán alig ismertük magánéletét.
A Gellért-hegyen lakott feleségével, egy Mányoki úti társasházban, baráti köre nem volt közismert. De nem élt elefántcsonttoronyban, jóval fiatalabb írótársnak sem restellte dedikációja végére azt írni: híved… Egy tiszteletre méltó úr volt.
Amikor éppen befejeztem A hatodik napon című drámámat, és lementem a belvárosba, hogy kiszellőztessem a fejem, szemben jött velem a Kossuth Lajos utcán. Hogy vagy, mit csinálsz…? Mondtam, hogy most tettem pontot az új darabomra. És nem jársz két méterrel a járda felett? – kérdezte nevetve.
Csütörtökhelyen született Novotny Andor néven a Felvidéken szepességi ősöktől, polgári környezetben. Léván tanult, nyelveket tudó, művelt ifjúként érkezett a fővárosba. Orvosnak készült, de elragadta az irodalom, s minthogy medikusként a neves Korányi Sándor professzor mellett elsajátította a pontos diagnosztikát, írásművésztére is ez lett a jellemző. A novella műfaj alkalmas volt az alapos látleletre. Gulácsy Irén figyelt fel a húszéves fiatalember, akkor már Illés Endre néven írt első novelláira, Mikes Lajos és Osvát Ernő pedig közölte a tehetséges írásokat. Esszéivel és kritikáival csakhamar a Nyugat megbecsült szerzői közé került. 1938-tól a neves könyvkiadónak, a Révainak lett irodalmi szerkesztője.
Ami aztán egész életére jellemző volt, az 1940-es évek politikai kurzusával szemben tartózkodó volt, és olyan szerzők fordításával és kiadásával ment szembe a divattal, mint Stendhal, Flaubert, Dosztojevszkij, Anatole France, Oscar Wilde vagy az antifasiszta Thomas Mann. A Révainál szerzett tapasztalatát a későbbiek során a Szépirodalmi Kiadónál gyümölcsöztette. Intelligenciájával, szerencsés természetével a háborút követő világban is mindig meg tudta őrizni függetlenségét, még akkor is, amikor a kiadó igazgatójaként a kultúrpolitika állandó figyelmében élt. Ez bizonyos óvatosságot is jelentett, némi öncenzúrát, más szóval távolságtartást mindattól, amit a kor politikája kívánt. Nem nyúlt kényes témákhoz. A más háttérrel rendelkező Kardos György, a Magvető Kiadó igazgatója engedhette meg magának – vagy engedhették meg neki –, hogy olyan írásokat adjon ki, mint például a II. világháború kémelhárítása, vagy a doni katasztrófa sokáig elhallgatott dokumentumai.
Illés Endrét vonzotta a színház, első művét, a Törtetőket 1941-ben mutatták be, drámáiban is felfelfedezhető az anamnézis fontossága. Nincsenek erőteljes összeütközések, inkább a finom rezdülések mestere. Ellenben történelmi drámája látványosságával együtt szikrázóbb erőt mutat. A spanyol Izabelláról, erről a nagyratörő királynőről, aki férjével, Aragóniai Ferdinánddal világhatalommá tette Spanyolországot, izgalmas művet hozott létre. Almási Éva Izabella szerepében a Ferdinándot alakító Huszti Péterrel az oldalán sikerre vitte a Lengyel György rendezte művet. Egy másik színműve, a Vörös és fekete című Stendhal-regényéből készült adaptációja ugyancsak eltér novellisztikus hatású darabjaitól.
Stendhalról nagyszerű esszét is írt. Jóformán kisregény, olvasmányos és tanulságos, bejárta érte Itáliát, hogy a helyszínen is megismerje kedvenc írója életének állomásait. Kiválóak és maradandók krétarajzai, látleletek írókról, művészekről. Gellérthegyi otthonának gazdag könyvtárában időutazásokat tett angol, francia, orosz és sok más író múltjában, de a valóságban megtett útjain is felidézte a városok falai között élt művészek szellemét.
A Szépirodalmi Kiadót szerencsésen kormányozta, jól válogatott szerkesztői, lektori gárdát vezetett a legkényesebb korszakokban is. Sok fiatal szerzőnek adott teret, vigyázott a színvonalra. A Szépirodalminál megjelenni rangnak számított.
Novellisztikájában a Kosztolányi-, Márai-, Maupassant-stílus hatása érezhető, bár az utóbbi mester mesélő kedvével szemben az Illés-novellák szikár, szűkszavú írások, mondhatnám, sterilek, tanulsága törők. Mintha könnyen szakadó szálakból állnának, holott némelykor súlyos tragédiát kellett tartaniuk. Amíg nem ismertem meg időskori életét, a szikárságot vele azonosítottam. Bár találkozásaink mindig kedélyesek voltak. De azt, hogy szerette a whiskyt, csak Berthától tudtam meg.
Hosszú házasság után vesztette el feleségét. Már nem volt fiatal, amikor megismerkedett egy irodalmat kedvelő, szegedi tanárnővel. A derűs természetű, még fiatal asszony jó hatással volt rá, nyitottabbá vált, ahogy Bertha Bulcsu írta róla: utolsó évtizedében nyíltan, szinte kihívó könnyedséggel vállalta a teljesen megélt életet, a poharat fenékig ürítette. Különös volt a Berthával való barátsága, nem csak a nagy korkülönbség, de a merőben más temperamentum miatt is. Volt ebben valami menekülés a zárt literátori világból abba a természetességbe, amit Bertha íróként, magánemberként képviselt.
Életművének fontos része az a gondos munkásság, amelyet a magyar irodalomért tett. Többek között azzal is, hogy 1973-ban elindította a Magyar Remekírók sorozatot. Kétszer kapott József Attila-díjat, l963-ban pedig Kossuth-díjat.
Fotó: Illés Endre Kossuth-díjas író, színműíró, műfordító, kritikus. Fotó: MTI
