Egy stájer erődítmény Magyarországon

A Nagykanizsától délnyugatra, a Kanizsa-patak mocsaras völgye felett emelkedő homokdombon 1578-ban emelték azt az erősséget, melynek építési és fenntartási költségeit a stájer rendek vállalták

 

Az 1995 és 2001 között, a dr. Vándor László által vezetett feltárások során rendkívül gazdag és sokoldalú leletanyag került elő, amely biztosan datálható 1578 és 1600 - a vár fennállása - közé. Magyarországon ebből a korból és ebből a típusból ez az egyetlen teljesen feltárt vár. Még különlegesebbé teszi a történetét az, hogy az építéssel, az ellátással kapcsolatos iratanyag nagy része fennmaradt a Grazi Tartományi Levéltárban, beleértve a kapitányi levelezés egy részét is. Azzal a ritkán előforduló esettel szembesültek a kutatók, hogy a régészeti leletanyag és az írott források szerencsés módon kiegészíthetik egymást.

 

 

Az ásatások során előkerült leletanyag szinte teljes tárgyi keresztmetszetet nyújt a várbeli életről. Együtt jelennek meg a stájer, horvát és magyar áruk, mellettük pedig felbukkannak egyedi, ritkaságszámba menő német, osztrák és észak-itáliai termékek is. A leletanyag nagy változatosságban tartalmazza a különféle szerszámokat, munkaeszközöket, fegyver- és épületalkatrészeket, viseleti tárgyakat, edényeket, nem is szólva a nagy mennyiségű állatcsont anyagról.

 

A miskolci Herman Ottó Múzeum november 22-ig látható kiállításán kronológiai és logikai sorrendben ismerkedhet meg a látogató a vár építésének történetével, a vár őrségének mindennapjaival. Külön tárlókban mutatják be a különleges, egyedi tárgyakat, amelyek közül kiemelkednek az olasz fajansz edények, a finom kivitelű üvegpoharak, vagy a ritkán előkerülő bronz toll- és tintatartó készlet.