Egy vásárhelyi férfi a rendszerváltozás előtti évtizedben gyűjtötte és terjesztette a városban az állampárt által betiltott, bezúzott vagy éppen csak megtűrt írásokat. 1989 után nem foglakozott tovább az üggyel, iratait egy könyvespolcra tette, halála után fia találta meg a kortörténeti értékű forrásgyűjteményt és adta az Emlékpontnak.
"Úgy tippelem, anyagainak - magamat is beleértve - olyan 30-40 rendszeres olvasója lehetett Hódmezővásárhelyen, és ezzel alighanem ő mondható helyi viszonylatban az egyik legnagyobb volumenű szamizdatterjesztőnek" - emlékezik a fiú, aki azt is elmondta, apja szamizdat-terjesztői tevékenységének talán legfontosabb előzménye, hogy még 1958-ban, Nagy Imre kivégzése kapcsán előkereste azt az 1956. november 27-i, a Népszabadságban megjelent Kádár-nyilatkozatot, amelyben Kádár büntetlenséget ígért Nagy Imrének. "Ezt a lapszámot mindvégig magánál tartotta, úgy vélem, egyfajta memento moriként. Ebből tudta, hogy van a kompromisszumoknak egy olyan határa, amelyet tisztességes ember nem léphet át" - véli az adományozó.
A vásárhelyi szamizdat-terjesztő egy vállalati fénymásológépen sokszorosította a tiltott irodalmat. Különösebben nem érezte veszélyesnek a tevékenységét, tény mindenesetre, hogy felelősségre vonásra soha nem került sor. Annyiban óvatos volt, hogy a mesterpéldányok dossziéira vagy valamilyen teljesen ártalmatlan címet írt, vagy naiv rejtjelezést használt, római számmal írta például az 1956-os számot.
A most az Emlékpont számára átadott gyűjteményben megtalálható Orwell híres Állatfarmjának szamizdatpéldánya, a határon túli magyarság sorsáról szóló írások, egy Csoóri Sándor-kézirat vagy például az 1985-ös monori tanácskozás titkos jegyzőkönyve.A közgyűjteménybe kerülő dokumentumokat az Emlékpont európai uniós forrásból történő felújítását követően, a 2010 tavaszán a rendszerváltozásról szóló kiállításon láthatják majd az érdeklődők.
