Kuriózum, ha magyar tudós- vagy művészkiválóságok nemzetközi téren is kiadást nyernek. Ilyen különleges könyvbemutatón vehettünk részt március 3-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében, ahol Kusz Veronika: A Wayfaring Stranger – Ernst von Dohnányi’s American Years, 1949-1960 című könyvét ismerhette meg a szakmai és érdeklődő közönség.
Tallián Tibor, az intézet korábbi igazgatója, professor emeritus köszöntötte a résztvevőket és megjelent vendégeket, köztük Dohnányi Ernő unokáját, Dohnányi Mártát. Kifejezte a kutató közösség örömét az új megjelenés alkalmából, majd felvázolta az intézet 2002-ben alakult Dohnányi Archívumának történetét átalakulását napjainkig.
Az MTA képviseletében Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rector emeritusa méltatta a könyv szerzője, Kusz Veronika zenetörténészi munkáját. Dohnányi Ernő életének, műveinek feltárásával törleszthetünk abból az adósságból, ami az író Márai Sándor sorsához hasonlóan emigrációba kényszerült zeneszerző, zongoraművész háttérbe kerülésével keletkezett. A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj kuratóriumának elnökeként Bolyai belső számkivetettségét állította párhuzamba – a nemzetközi hírnevet érdemlő magyar matematikus marosvásárhelyi magányban alkotott elszigetelten.
Öt évvel ezelőtt került sor a magyar nyelvű könyv kiadására Dohnányi Amerikai évei címen. Ennek változata – kevesebb életrajzi, több műismertető résszel – az angol nyelvű kiadás, mely a neves University of California Press kiadó gondozásában jelent meg. A könyv megjelenéséig tartó útról, kezdetekről, kutatásról Komlós Katalin zenetörténész, professor emeritus beszélgetett a szerzővel.
Kusz Veronika egy Kaposváron tartott nemzetközi kórustalálkozó résztvevőjeként találkozott még középiskolásként Dohnányi Ernő: Stabat mater című művével, ami meghatározó élményként érte. A korábban nem ismert, elhallgatott zeneszerzőről dolgozatot írt. Később a Zeneakadémia zenetudományi szakán tanult tovább. Zenetörténeti tanulmányai mellett bővítette tudását Dohnányiról. Fulbright ösztöndíjat nyert, így Amerikában is kutathatott, ahol eddig nem ismert életrajzi adalékokat, tárgyi anyagot gyűjthetett a Floridában letelepedett, egyetemi tanárként is egzisztenciát teremtő művészről. Veronika doktori disszertációt írt a témáról, melynek hozadéka a korábban említett magyar és a jelen amerikai kiadású könyv, olyan kivételes tehetséggel írt szöveggel, mely a szakmaiság mellett egyúttal olvasmányos is.
Hangfelvételek, videók tették még érdekesebbé a könyvbemutatót: Dohnányi utolsó művének, az Amerikai rapszódiának népdalforrását hallgattuk meg Johnny Cash countryénekes feldolgozásában, majd Dohnányi művének lenyűgöző részleteként. Videófelvételen szólt Dohnányi amerikai unokája, Sean E. McGlynn nagyapjáról és a kormánytámogatással felállított helyi emléktábláról. Mindemellett James A. Grymes amerikai zenetörténész hívta fel a figyelmet a könyvre, magyar kollégája munkájára.
A bemutatás és beszélgetés szüneteiben Dohnányi kamaraműveiből hallhattunk ízelítőt Borbély László zongoraművész és Szilágyi Szabolcs fuvolaművész előadásában. A közönségre ható érzékeny előadásuk alátámasztotta a többek által megjegyzett vélekedést, hogy a háttérbe szorult Dohnányi-műveket újra fel kéne venni a hangversenyek repertoárjába szélesebb körben.
