Egy szó, mint száz: Ez most vagy valami, vagy megy valahova

Ha valamiről nem tudjuk, hogy mi az, azt szoktuk mondani, hogy ez most vagy valami, vagy megy valahova. Talán a viccet is sokan ismerik. Az amerikás székely fiú valami igen különlegest akar a rokonságnak hazaküldeni. Vesz egy szép teknősbékát, becsomagolja, ételt rak a csomagba, és légzőlyukakat fúr a dobozra. A küldemény szerencsésen meg is érkezik. A postás ki is viszi a címzetthez. Az egész falu összegyűl, látni akarja az ajándékot. Kibontják a csomagot, és kiveszik a domború valamit. A teknős lassan megindul. Senki sem tudja, hogy mi ez. Töprengenek hosszasan, míg végre valakinek eszébe jut, hogy elhívják a falu eszét, Józsi bát. Jön is sebesen, nézegeti erőst, körbejárja, megpödri a bajuszát, majd kimondja a szentenciát: „Hát ez vagy valami, vagy megy valahová.”

Az alábbiakban néhány olyan dologról kívánok szólni, ami se nem valami, de nem is megy sehova.

Nemrégiben egy nagyon érdekes kérdést tettek fel nekem: „Nálunk, székelyeknél van egy mondás: (már megint) jön a kanyarfúróval. A kanyarfúró a székely humor szerint az a görbe fúrófejes szerszám, amelyikkel a »kanyarban« lehet fúrni. És aki azzal »jön«, az magyarázkodik, kifogásol vagy valamilyen módon megpróbál átverni. Az a bajom, hogy bár környezetemből ezt így tudom, így értelmezem, nem találok rá forrást. (Még Sántha Attila Bühnagy székely szótárában sem.) Az értelmező szótárban, a »fúró« szónál találtam hasonlót: »Jön v. itt van a (nagy) fúróval: úgy tesz, mintha mindenkit lehengerlő ötlete volna.« Esetleg Önök tudnának-e egyéb támpontot adni a kanyarfúró értelmezéséhez?”

Azt hiszem, sokan meg tudják adni a választ, és ez a következő. A műszaki életben, a műhelyekben sok vicces, beugrató szó keletkezik, a kanyarfúró is ilyen. A kanyarfúró eredetileg egy nem létező szerszám, amelyért a kezdőket szokták a raktárba vagy más szakikhoz küldeni, hasonló anyag még a reszelőzsír vagy a ráspolyolaj, és ha az újonc nem jön rá, hogy képtelenséget kérnek tőle, akkor jót nevetnek rajta. Elképzelhető, hogy ez a képtelen eszköz a székelyeknél már más jelentést kapott: jön a kanyarfúróval, azaz magyarázkodik.

Vannak, akik szívesen gyűjtik ezeket a vicces szavakat. Íme, következzenek sorban: „A kanyarfúrógéphez társítható analógiaként jelent meg bennem anno az »árvíztűrő tükörfúrógép« kifejezés, amelynek első olvasásakor először azt hittem, hogy elhibázták, és először árvíztűrő kanyarfúrógépet akartak írni, de aztán később kiderült, hogy egész másról van szó. Az összes magyar ékezetes betűt magába foglaló szóalkotásról.” „A reggeli, szertartásos munkakezdő közös kávézáskor a beletöltendő konyakot »rugós alátétnek« hívtuk. A nap későbbi részén elfogyasztott, körbeadott üveg tartalmának az elnevezése a »részecskegyorsító« megbecsült névre hallgatott.”

Az efféle képtelen
műszaki kifejezések sorába tartozik a bukófrekvenciás homálytizedelő, a
tarhonyakaszáló, a vízibuzerátor, a körvinkli, a cirokegyenirányító és a
bigyoisztikus babrométer. Ha magának a villanyszerelőnek a nevére vagyunk
kíváncsiak, akkor a következő választ kaphatjuk: fényművész, illetve
kóboráram-kergető. Az egyik szaki a tolómércét keresztelte át taszicskára.

„Ha olyat hallotok, hogy »bizserefa«, azt ne a botanikus kertben vagy az erdőben keressétek, ugyanis az fa villanyoszlop. Igaz, manapság már betonból gyártják, ha mégis faoszlopot alkalmaznak, azt betongyámra csavarozzák, hogy a fa ne menjen tönkre a földben.” A kezdő karbantartókat gyakran küldik balos imbuszkulcsért, a tirisztoros prérifarkas-számlálóval és a búgófrekvenciás félhomály-tizedelővel pedig a pokolba kergetik. Időnként azt is hallhatjuk, hogy „megmérem saccográffal”, azaz megmondom a körülbelüli értéket. Ennek a szinonimája a precíziós találomraméter.

Az egyik szaki pedig
megtalálta az ügyfélriasztó legjobb módját: „Ha sok az ügyfél kérdése, ezt
szoktam válaszolni: Nézze, ha fikarizáció közben nem szubitál benne a zseltox,
akkor a rézspancerrel meg kell abszungolnom a bungert. Amúgy nem sok a baja.
Általában nem szoktak utána kérdezősködni.”

Grétsy László egy hasonló szó kitalálója volt, így emlékszik vissza az esetre az egyik írásában:

„E sorok írója saját leleményével is büszkélkedhet. A minap az egyik jól ismert barkácsáruházban összefutottam ismerősömmel. Mi járatban vagyok, kérdezte. Mikrohullámú invertert keresek, feleltem. Az mi? Az olyan, hogy beleteszed a mikróba, és akkor nem melegíteni fog, hanem hűteni, a forró levest egy perc alatt lefagyasztod. Azt hittem, jót fog nevetni – de nem, inkább ujjongott, hogy ez nagyszerű, mi több, neki is kell egy ilyen kütyü, keressük együtt tovább. Szerencsére nem sértődött meg, és végül egészségesen kacagott a tájékozatlanságán – igaz, nem műszaki ember ő, hanem idegennyelv-tanár, hát ne rójuk fel neki.”

Komolyabbra fordítva a szót, előfordul, hogy a nekünk címzett szövegben nem értjük a szakkifejezéseket, ugyanis a megfogalmazó nem gondol arra, hogy nem szakmabeliekhez szól. Ezt nevezzük szakzsargonnak.

Itt van mindjárt a koranavírusteszt használati utasítása.

Ebben a következő mondatok szerepelnek: „Helyezze a mintavevő tamponált végét az extrakciós csőbe, minimum 5 alkalommal forgassa meg a pufferoldatban!” Az extrakció megfelelő oldószerrel való kioldást, a pufferoldat kiegyenlítő vagy tompító oldatot jelent. Némiképp elbizonytalanítja a felhasználót, elég lett volna a cső és az oldat szavak használata. Így már valami, és megy is valahova…

Minya Károly
#nyelvműhely

Nyitókép: Shutterstock/Cryptographer