Egy szó mint száz: trikrek a fedélzeten

Számomra, akinek az új szavak (neologizmusok) vizsgálata mindennapi megfigyelés és kutatás tárgya, a felfedezés hatására rögtön vége az unalomnak. Soha nem láttam-hallottam a hármas ikreket így megnevezni. Nosza, kérdezzük meg „legjobb barátunkat”, a Google-t, és lássuk, mennyire gyakori a kifejezés! Gyakoribb, mint gondoltam: 3720 alkalommal fordul elő. Például efféle mondatokban: „Trikreksztorik. Ez a történet akkor kezdődött, amikor megtudtuk, hogy hármas ikrek szülei leszünk. Eszter, Réka és Domonkos 2010. február 17-én születtek.” „Nekem a 4 éves lányom és a 2 éves fiam mellé érkeztek a trikrek, ahogy a hármas ikreket nevezik tréfásan a szüleik.” „Trikrek! Háromszoros cukiság, háromszoros boldogság.”

A trikrek úgynevezett szóösszerántással keletkezett.

Ez a ritkább szóalkotási mód azt jelenti, hogy két különböző jelentésű szóból keletkezik egy harmadik, kisebb vagy nagyobb mértékben más értelemmel. Ez esetben nem nagy a különbség. A szóösszetételtől abban különbözik, hogy nem teljes szavakat kapcsolunk össze. Ebben az esetben a tri és az ikrek szavak olvadnak egybe, és csupán egy i hanggal/betűvel rövidül a második tag.

A nyelvújítás korában kedvelt szóalkotási mód volt ez, többek
között a következő szavak születtek így: zengő + tambura = zongora (itt a
hangrend miatt a magánhangzók is változtak), rovátkolt + barom = robar, majd
elhasonulással rovar, híg + anyag = higany, cső + orr = csőr.

Természetesnek kell vennünk, hogy a nyelvújítás virágkorában néhány, az alkotás lázában túlhevült nyelvtudós útja vakvágányra futott.

A leghírhedtebb e téren Bugát Pál orvosprofesszor volt, aki Szócsintan (szó + csinálás + tan) című művével indította el a lavinát önmaga ellen. Ez a könyv a „Szedd magad!” mozgalom mintájára nevezhető „Csináld magad!” módszernek. Ha valakinek hiányzott egy szó, előkaphatta (volna) ezt a művet, és „legyárthatta” (volna). Ez természetesen túlzás, hiszen a professzor száz sikerült, ma is használatos szava mellett (például: búra, cseppfolyós, csipesz) kilencszáz a rossz. Ilyenek voltak a szóösszerántással megalkotottak: lemb = méhmagzat (leendő + ember), popont = kettőspont, tatap = kohézió (tapadó + tapadás), hússzúr = kaktusz (húsos + szúr). A 19. század első felében minden héten nyelvészkedő ülés volt a Magyar Tudós Társaságban. Bugát mint aktív tag itt is azt az elvét hangoztatta, hogy egységes dolgot egységes szóval, ne összetétellel fejezzünk ki. Tehát szóösszerántással. Így például a dióhéj nem más, mint a diónak az inge, így az egység kedvéért mondhatnánk azt, hogy ding. Báró Eötvös József is jelen volt ezen az ülésen, és amint ezt a furcsaságot meghallotta, kérdéssel fordult Bugáthoz: „Ha ezt a módszert elfogadjuk, mi lesz a fiúingből?”

Azért a későbbiek során is születtek így kifejezések.

Egy anekdota szerint a grépfrút (akkor még grapefruite) szóra, amit kiejteni és leírni is nehéz, azért nem terjedt el a citrom és a narancs szavak összerántásából a citrancs, mert valaki azt mondta: nem citrantok. Viszont a csatorna és az alagút szavakból időtálló lett a csalagút.

Ebben a hőségben aztán a piros lámpánál az autóban eszembe jutott a trikini (tri + bikini), ami nem más, mint háromrészes, felsőből, alsóból és miniszoknyából vagy derékra kötött kendőből álló fürdőruha. Egyébként „bikinifronton” igen erős e szóalkotási mód, több kifejezés is így született. Például a tankini (tanga + bikini) olyan kétrészes fürdőruha, amely pici bikininadrágból és hozzá éppen csak a hasat szabadon hagyó felsőrészből áll. A monokini már régóta ismert. És még nincs vége: van arckini is (arc + bikini): olyan maszk, amely az arcot védi a káros napsugárzástól. Sőt burkini is, a burkából és a bikiniből. Ezeknek a szavaknak a megalkotóit nem ismerjük, az újabb koriak körében egyetlen kivétel van: Kellér Dezső humorista, konferanszié, a maszek (magán + szektor) létrehozója.

Nyilvánvalóan mindenki ismeri a brexit szót, amelynek a jelentése: Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból. Ez a ritkábbnál is ritkább a helyzet, ugyanis itt tulajdonnév és köznév, a british és az exit vegyült. Az angol nyelvben egyébként nagyon kedvelt a szóösszerántás: konteó (conspiracy + theory = konspiráció + teória). Igen alkalmiak lehetnek az ezzel a szóalkotási móddal létrejött kifejezések. Például a gyernőtt (gyermek + felnőtt) más szavakkal bumeránggyerek, Pán Péter, ősdiák, a mamahotel lakója: az a huszon-harmincas, aki még mindig otthon lakik, és a szülei tartják el. A család fiatalja, aki még akár harmincéves korában is a szülők mellett marad. Ennek oka leggyakrabban a tanulmányi időszak kitolódása. A kockárda, a kokárda alakú, kockás szalagból készített kitűző pedig a kockás ing mellett a pedagógustüntetések jelképe volt, de csak néhány napot ért meg.

Minya Károly
#nyelvműhely

Nyitókép: Shutterstock/Elena Parfinchuk