Úgy vélem, az ötvenes korosztálytól fölfelé mindenki megélte ezt a mozgalmi időszakot. Volt kisdobos, úttörő és KISZ-es. Van, akinek a múlt nosztalgikusan megszépült, bevallom, nekem is. A zánkai úttörőtábor, az őrsi gyűlések és a kirándulások többek között. Azonban ezúttal a kötet nyelvhasználatáról kívánok szót ejteni.
A mű bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy „Hétszázezer életvidám, tudásra szomjazó fiú és lány viseli az úttörők fehér blúzát és kék nyakkendőjét.” „Az Úttörő Központnak (sic!) gyakran gondot okozott a pajtások csillapíthatatlan kultúréhségének kielégítése.” Nos, most már értjük: ezen éhség csillapítására volt szükség erre a kötetre, a szovjet pionírok életét ábrázoló költészet legszebb darabjainak közzétételére. Ugyanakkor olyan mű kerül a pajtások kezébe, az előszó írója szerint, amely mozgalmi és kulturális fejlődésüket egyaránt elő fogja segíteni. De ezt még lehet fokozni, a jelzők túlzott halmozásától sem riadt vissza a bevezető írója: „A gyermekköltészet fogalma nem túlságosan kellemesen hangzik, ha a burzsoá szellemiség gügyögő, hamisan csikorgó, lélekmérgező, álgyermekded fércműveire gondolunk.” A legérdekesebb minősítés az álgyermekded. Nem tudom, milyen lehet az, de a lényeg: ezekkel a költeményekkel erősíthető a gyermekek szelleme.
Már a cikluscímek is „sokatmondóak”: Rajta, pajtás!, Tanulj többet!, Játsszál jobban! A kötet darabjaira a szocializmus mozgalmi retorikájának és túlzott lelkesültségének patetizmusa jellemző. (A művek fordítóinak és az előszó írójának a nevét fedje jótékony homály, ki tudja, miért kényszerültek erre a „barkácsmunkára”.) Akik nem ismerik ezt a világot, azoknak már talán ennyi is elég lenne, azonban feltétlen következzenek a „gyöngyszemek”, vagyis az idézetek a versekből.
„Vezess sugárzón, tisztán / munkára, / harcba ma, / hatalmas, / jó anyuskám ‒ köztársaság-mama.” Erre a szülőre eddig nem gondoltunk, de a következőre végképp nem: „Nagymama elvtárs, / kezdheted / az á-t, a bé-t, a cé-t. / Fel hát az útra, / hű sereg, / amit Lenin bejárt!” (Majakovszkij: Villámdal). Ütemhangsúlyos, ritmusos Scsipácsov A pionir nyakkendő című opusza: „Ha felkötöd a nyakkendőt, / Vigyázz rá nagyon, / Hisz a Vörös Zászló színét / Hordod magadon.” Barto Minden rendben van című verséből megtudhatjuk, hogy fölösleges volt az álmatlan éjszaka, ugyanis az esztergályos jó munkást azért hívatta az igazgatója, mert meg akarta dicsérni, és máris érem csüngött a mellén. Egyszerű tematika, egyszerű forma és tartalom a maga naivitásával és őszinteségével.
És ki ne emlékezne az úttörődalokra? „Zengjen a dalunk, pajtás, / Fákon újul a hajtás, / Fogadjuk a tavaszt dallal! / Itt van május elseje…” „Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám, / Ajkáról ki sem fogy a nóta. / Ha tábort üt valahol, / Sok kis pajtás így dalol, / Fújja estig kora reggel óta.” De sokat énekeltük a következőket is: A párttal, a néppel, Az amuri partizánok dala, Bunkócska, te drága és nem utolsósorban a Lenin-dalt: „A rablánc a lábon nehéz volt, / de széttörte büszkén a nép. / Hát éljen a hős, aki értünk, / feláldozta hű életét. / Lenin! / Hát éljen Lenin és a nép!”
Vajon ki tudná elmondani az úttörők 12 pontját? Így kezdődött: „Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.”
Ugyancsak a régi időket idéz fel egy egészen más, korabeli műfaj, a házassági hirdetés. „Kéne egy rendes nő. De! Hisztérikák, nagymamák, professzionisták, festékespaletták, jampecideálok, futballrajongók, bridge-őrültek, filmszínészimádók nem érdekelnek. Feleségül csak gazdag lányt (50.000) veszek. »Figyelmes« nem leszek. Tehát legyen csinos, jóalakú, fiatal (20–24), előítéletmentes. Abszolút úri modorú megjelenésű (önkritika), és írjon sablonmentesen a fiókkiadóba. Ja, harmincas, 165 cm, diplomás, magas, barna ifjú vagyok. Öt plombált fogam és csónakom van. Nem szeretem a levelezést, főtt tésztát és borotválkozást. Szeretem az őszinteséget, az ementáli sajtot és a természetet.”
Az apróhirdetés tartalmi és műfaji elemzése nem tartozik az iskolai tananyagokba, ezért is úttörő munka az alábbi vállalkozás. Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a hirdetést feladó úriember őszinte, sőt már-már túlzottan igazmondó: „Figyelmes nem leszek.” „Feleségül csak gazdag lányt veszek.” A professzionistákról csak sejtésünk lehet, hogy a kurtizánokat jelenti. Bizonyos szavaknál elmélázhatunk, például a festékespaletták nyilván a túlzottan kipúderezett, kifestett hölgyeket jelenti. A szövegíró szereti az erőteljes ellentéteket, mivel vagyontárgyai között egymás mellett említi a plombált, azaz tömött fogat és a csónakot, és a szeretett dolgok sorában egymás mellett szerepel az ementáli sajt és a természet.
És íme, amikor a hölgy igazán őszinte: „Urak! Melyik 30–40 éves vagyonos úr lenne csak vőlegénye csinos leánynak? Jelige »Hamar elválunk.« Teljes címmel ellátott levelek vétetnek figyelembe.” Azt nem tudhatjuk, hogy a hirdető hölgy egy vagyonos úrral akarta magára vonni a figyelmét annak, akit igazán szeret, vagy fekete özvegy, aki csak kifosztani szándékozta a gyanútlan áldozatokat.
Fotó: Déri György / Fortepan
