 |
| William Safire |
A 74 éves Safire bejelentette: januártól nem folytatja 1979 óta rendszeresen megjelenő, legendás "On Language" című cikksorozatát a New York Timesban. "Akkor kell kiszállni, amikor még a csúcson vagy, és még szeretnél valami mást csinálni" - indokolta döntését az újságíró. Elmondása szerint már tavaly közölte a lap kiadójával, Arthur Sulzbergerrel, hogy a 2004-es elnökválasztási kampány lesz újságíró-pályafutásának "utolsó hajrája". Még azt is hozzátette: könnyebb szívvel távozik, hogy Bush és a republikánusok győztek.
Sulzberger "sajnálkozását fejezte ki", és arra buzdította Safire-t, hogy ne hagyja abba az évek során viták sorozatait kavart cikksorozatát.
Az amerikai liberális sajtó fellegvárának számító New York Times olvasói megrökönyödve látták 1973-ban, hogy kedvenc lapjuk állandó konzervatív publicistát kezdett alkalmazni. Méghozzá kit! Az illető William Safire volt, aki a botrányoktól igencsak terhelt Nixon-adminisztráció utolsó heteiben érkezett a Fehér Házból - ahol az elnök beszédírójaként dolgozott - a tekintélyes baloldali napilap mindaddig politikailag homogén vélemény-oldalára.
Safire hetente háromszor jelentkező állandó rovata ("On Laguage" - "A nyelvről") mégis rendkívül népszerűvé vált az évtizedek során. Azt túlzás lenne állítani, hogy az éles hangú, sokszor a sértegetésig kemény zsurnalisztát mindenki megszerette, ám az kétségtelen, hogy véleményére a lap baloldali törzsolvasói is megtanultak odafigyelni.
"Volt idő, amikor azért olvastunk publicisztikát, mert a szerzők valódi bennfentesek voltak" - mondta Safire távozása kapcsán a New York Times publicisztika-rovatának szerkesztője, Gail Collins. "Manapság az emberek a távolságtartó hangvételt és véleményt kedvelik a publicistákban. Safire ötvözni tudta a kettőt. Valóságos intézménnyé vált nálunk."
