A hetvenes években reggelente találkozgattunk. Én a fiaimat kísértem el a belvárosi iskolába, ő meg a kiskutyáját sétáltatta a Múzeumkert körül. Derűs tekintete maradt meg emlékezetemben, barátságos, mondhatnám udvarias modora, amivel üdvözlésemet fogadta. A környékhez fiatalkori emlékei fűzték, a Károlyi utcai (ma Ferenczy István utca) valamikori Darling presszó, az Újholdasok törzshelye. Ott itta kávéját Mándy Iván is meg Pilinszky, olykor Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, a Pécsről jött Galsai Gráci meg a többiek, akiket az ötvenes években kirekesztettek az irodalmi életből. Vidor Miklós, ahogy Mándy is, négermunkákra kényszerültek, vagy klasszikusok átdolgozására az ifjúsági könyvkiadónak.
Vidor 1923. május 22-én született Budapesten, 1942-ben jelentkezett Felszáll a köd című verskötetével. ( 1947-ben még megjelent egy újabb, a Határon című, aztán következett az elhallgattatás.) A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-esztétika szakon diplomázott, a háború után az újraindult Vigiliában, Sik Sándor lapjában meg az Új Emberben közölt verseket, tárcákat. A szellemi ellenállást kifejtő írók köréhez tartozott, az Újhold lírikusa volt. ’47-ben tagja lett a Magyar Művészeti Tanácsnak, aminek Kodály Zoltán volt az elnöke, helyettese pedig Kassák Lajos. A kultuszminisztérium melletti autonóm társaság volt, szándékuk a megmaradt értékek felmérése és mentése, egy új művészeti szemlélet kialakítása. Neves írók, Tamási Áron, Nagy Lajos és mások ügyködtek a képzőművészet, az irodalom, a zene és a film újjászületésén. Működésüknek is az ötvenes évek politikája vetett véget.
Vidor Miklós sok más íróhoz hasonlóan szabadúszó lett, az ’53-ban bekövetkezett enyhülés idején jelentek meg újra könyvei. A Szökőár című regénye azonnal nagy siker aratott, József Attila-díjjal tüntették ki, s ettől kezdve szinte évente jelentek meg regényei (Budai Nagy Antal, Kék korlát, Idegenek, Galambposta és sok más, legutóbb Fiúk és apák 2002-ben), elbeszélés- és verskötetei (Magánbeszéd, Lakatlan évszak, Szigetország), az ifjúság számára írt munkái, köztük a lekisebbeknek szóló mondókák, mint a Cinkefütty.
Elbeszéléseiben, finom rajzolatú novelláiban a hagyományt követte, lélektani pontossággal ábrázolta az emberi kapcsolatokat, szerelemről, házassági konfliktusokról szólt empátiával, társadalmi hátteret rajzolva a történetek mögé. Témáit a kor, a megélt háború és a békétlen békés évek szolgáltatták. Az ötvenes években – eredeti közlések helyett – megélhetésből műfordítással is foglalkozhatott. Albert Maltz Ember az országúton című regénye, az Amerikai elbeszélők antológiája, N. Lenau Faustja, G. Trakl Költemények és Rilke Történetek a Jóistenről című munkája jelentek meg fordításaiban.
Elegancia volt megjelenésében éppen úgy, mint irodalmi stílusában. A régi Darling – aminek már nyoma sincs – parányi termének cigarettafüstben és kávéillatban született szellemiségét őrizte, ahogy barátja, Mándy Iván is. Utolsó éveiben a Liget című online folyóiratban publikált novellákat.
2003. március 9-én halt meg Budapesten. A Puskin utca 17. szám alatti ház falán emléktábla hirdeti, hogy ott élt 1923-tól 2003-ig a Magyar Népköztársasági Érdemrend tiszti keresztjével kitüntetett, Stephanus- és József Attila-díjas költő, író, műfordító.
Könyvei már csak antikváriumokban találhatók, pedig közülük több is érdemes lenne új kiadásra.
A képen Vidor Miklós író, költő, műfordító 1963-ban. Fotó: Hunyady József / Fortepan
