A talamba az üstdob őse, délszláv eredetű, párban használt ütőhangszer, cserépdob. Az állatbőrrel bevont cseréptestet ütik speciális ütőkkel vagy kézzel. Az orosz hagyományos hangszereken crossover zenét játszó Tyerem Kvartettel Szentpéterváron, a Nemzetközi Crossover Kamarazenekari Versenyen találkozott a 12 éve alakult Talamba. Tavaly a különdíjat hozták el a versenyről 127 fellépő közül, most pedig a házigazdát, a Tyerem Kvartettet, és együtt rendeztek egy fergeteges estét a tavaszi fesztivál keretében az Uránia moziban.
A Talamba Ütőegyüttes zeneparkja mintegy 500 darabra tehető, és repertoárja is hasonlóan színes. Az eredetileg debreceni csapat Gödöllőbe tette át székhelyét, ám idejük jelentős részében a világot járják, ahol a legrangosabb ütőegyüttesek közé számítanak, bár nem csak ütőhangszeresek tartoznak ma már az eredetileg öt fős zenekarba. Van billentős, pengetős, fúvós hangszer is, sőt énekelnek is itt-ott, amit én nem erőltetnék a helyükben. Igazából a nem ütősöket sem, nekem kimondottan zavaró a zongora például, puhítja a hangzást.
Az ütő- és népi hangszerek lényege az az energikus, dinamikus hangzás, amitől óhatatlanul dobolni kezd a hallgató lába. Ilyenkor megérzi az ember a zene ősi erejét, hiszen a legelső ritmusok sok tízezer éve épp az ütéssel kezdődtek, és ha a mai afrikai zenére gondolunk, hát ott sem a zongorát, furulyát nyomják, hanem a dobokat verik zsigeri erővel és szenvedéllyel. A Talamba feldolgozásai ezt az ősi erőt nélkülözik, de a humort nem, amiben jó partnerre találnak a Tyeremben. Sőt, a Tyerem ebben kenterbe veri őket. A most 25 éves együttes a néhai Szovjetunió egyik első ?world music?-ot játszó csapata másfél tucatnyi CD-vel, 2500 koncerttel ma Szentpétervár zenei nagykövete a világban. A két szoprán és a látványnak sem utolsó basszusbalalajka mellett egy tangoharmonika szólal meg négy lehengerlően jó muzsikus annyi humorral, iróniával fűszerezett előadásában, hogy az ember a könnyeit törölgeti nevettében. Életemben nem hallottam így tangoharmonikázni senkit, mint ahogy Andrej Szmirnov teszi, hangszere hol úgy szól, mint egy orgona, hol úgy, mint egy zongora, máskor, mint egy hárfa vagy énekhang, a balalajkások is egész szimfonikus zenekart varázsolnak elénk lélegzetelállító virtuozitással, tempóval és jókedvvel. Mondjuk a ?mintha Bach átutazna az orosz sztyeppéken? hangzás helyett náluk is jobban kedveltem volna a valódi orosz népdalokat, a filmzene-egyveleg meg nemigen vágott a sok feldolgozott klasszikus közé, de ha már ilyen a crossover, hát mit van mit tenni. A két együttes külön blokkjai mindkét koncertrész végén nagy közös muzsikálásba torkolltak, és ekkor végképp szétszaggatták a termet dinamikájukkal. Noha a Talamba mesteri hangszerkezelését sem lehet kétségbe vonni, ezen az estén a Tyerem nyert, akarom mondani, ütött.
