14,2 kg összsúlyú művészeti monográfia. A Szőnyi István munkásságát bemutató háromkötetes monográfia páratlan a magyar művészet történetében. Miért kell egy könyvnek ilyen „túlzó” méretet öltenie? Miért olyan nehéz, hogy alig lehessen hazacipelni, hogy alig lehessen forgatni? Azért, mert valahol helyet kellett kapnia a 4577 reprodukciónak, hogy egy gazdag és termékeny magyar festői életmű a maga elérhető teljességében mutatkozhasson be. A könyvolvasók – legyenek otthon vagy egy könyvtárban – így minél több műalkotást tudnak megcsodálni részletgazdag, egész oldalas reprodukción az apró képecskék helyett.
Az „oeuvre” a francia „mű” jelentésű szóból ered, de a képzőművészetben ennél többet is jelenthet: a teljes életművet. Az oeuvre-katalógus egy-egy festő vagy szobrász életmű-katalógusa. Benne van az összes fellelhető, beazonosított alkotása, őrizzék egy múzeumi raktár mélyén vagy egy távoli magángyűjteményben. A művészettörténet számára az oeuvre-katalógus olyan, mint az irodalom számára a teljes kritikai életműkiadás. De miközben a Jókai-, Ady- vagy József Attila-összes számos könyvespolcon ott lapul, a magyar festők oeuvre-katalógusaiból alig készült el egy-kettő.
Ötvenéves aprócska füzetekből, ugyanazt a száz reprodukciót ismétlő vékonyka albumokból ismerjük a leghíresebb magyar művészek életművének többségét. A Kieselbach Galéria nagyszabású vállalkozása rá akarja irányítani a figyelmet az oeuvre-katalógusok hiányára. Ezért készítette el – Kieselbach Tamás szerkesztésével, szakemberek bevonásával – Szőnyi István életmű-katalógusát a teljes oeuvre bemutatásával, egy izgalmas tanulmánykötettel és két külön képkötettel. A magyar művészeti könyvkiadásban páratlan léptékű vállalkozás eredménye: három kötet, 17 tanulmány, 4577 reprodukció, 1720 oldal, 450 dokumentumfotó. Össztömege (tokkal együtt): 14,2 kg.
Ilyen méretű monográfiákkal és oeuvre-katalógusokkal sok-sok művész büszkélkedhet a világ művészetértő nagy nemzeteinél, de a magyar képzőművészet történetében hasonló léptékű mű eddig nem született. A háromkötetes Szőnyi nemcsak egy nagy munka végterméke, hanem egyszersmind egy lehetséges prototípus, egy modell a jövő hasonló hazai kiadványai számára. A magyar festészet nincs még leltárba véve, nincs feldolgozva a maga mélységében és gazdagságában. Hasonló vállalkozások szükségesek ahhoz, hogy elfogyjanak a „fehér foltok”.
De miért éppen Szőnyi István került most középpontba? Márai Sándor szerint a festő különleges életműve a magyarsághoz és a világhoz szól: „Elmondott rólunk a világnak és mimagunknak valamit, amit örökké érzünk, de csak ritkán tudunk kimondani.” Ideális választás egy modellértékű életmű-monográfiához, hiszen Szőnyi a 20. századi magyar festőművészet megkerülhetetlen nagy mestere. Finom színharmóniákra épülő látványfestészetét kortársai a férfilíra francia képviselőjéhez, Bonnard művészetéhez hasonlították. Kállai Ernő szavaival élve „a szelíd életharmóniák festője” volt. A Dunakanyar különleges szépségű települését, Zebegényt ő tette művészeti központtá. A műterme kertjéből elé táruló csodálatos látvány a magyar tájképfestészet gyöngyszemeit ihlette. Főiskolai tanárként több nemzedéknyi festőt oktatott, akik mind – köztük Keserü Ilona vagy Reigl Judit – felnéztek rá művészi kvalitása és etikai tisztasága miatt. A Kieselbach Galéria most nagyszabású életmű-kiállítással tiszteleg a mester munkássága előtt, a háromkötetes tanulmánygyűjtemény és életmű-katalógus megjelenése alkalmából.
Világhírű művésztanítványai dicsérték szakmai és emberi kiválóságát. Hálás növendékeinek egyike, Reigl Judit így írt róla önéletírásában: „Tanárom, Szőnyi tulajdonképpen nem tanított, csak felügyelt a munkámra. Soha semmit nem javított, csak megbírálta a képet. Nagyon jól.” A fiatal Keserü Ilona az ötvenes évek szocreáltól uralt sötét éveiben járt Szőnyi freskóosztályába. Mesterére így emlékezett vissza: „Szőnyinél szerettem volna továbbtanulni, mert ő volt a nagy mester.”
Az egyedülálló monográfiát október 27-én mutatják be, melyen a könyvekhez kapcsolódó kiállítást is megnyitják a Kieselbach Galériában.
Nyitóképen Szőnyi István Zebegényi táj a Dunával és a felhőkön átszűrődő napsugarakkal című műve. Forrás: Kieselbach Galéria
