Egyedülálló program demenciával élőknek

A demencia szó gyűjtőfogalom, nem egy konkrét betegséget jelöl. Ez egy tünetcsoport összefoglaló neve: az agy működésében zavar keletkezik, emiatt romlik az emlékezés képessége és a rövidtávú memória. A folyamat nem visszafordítható, de lassítható. A szentendrei Skanzen a demenciával élőknek is kínál programokat.

A rövidtávú emlékezés sérülése hamar fellép a demenciával élő embereknél, de a hosszú távú memória ennek ellenére jól elraktározott kincsként még hozzáférhető.

A program résztvevőinek gyermekkorát, fiatalságuk időszakát igyekeznek feleleveníteni a Skanzenben. Az átlagéletkor 70-90 év között mozog, ők az 1950-’60-as években voltak fiatalok: a múzeum Ásványrárói lakóházának berendezése is ezt az érát idézi. A bútorok, a tárgyak, sőt, a programot vezető múzeumpedagógusok ruhái is mind ebbe az időszakba repítenek vissza az időben. A Kádár-korszakban elérhető háztartási cikkek, divatáruk lényegében egységesítették a vidéki és városi otthonok berendezését, így ugyanazokat az eszközöket használhatjuk a falusi és városi környezetben felnőtt embereknél, ha gyermekkorukat szeretnénk felidézni. Szinte minden konyhában ugyanolyan bádog cukortartó volt, mindenki Bonyhádi zománcos edényeket használt és minden háziasszonynak volt otthonkája is. Ezek – a kor lenyomatát őrző – emléktárgyak is segíthetnek a memória stimulálásában.

A Skanzen az első olyan magyarországi múzeum, amelynek célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a demenciára és arra a módszerre, amivel széles körben javítható a betegséggel élő emberek életminősége. A tárgyakat itt nem emelik ki a saját idejükből és környezetükből, eredeti miliőjükben maradnak, így annak, aki ebben a korszakban nőtt fel, az otthonosság érzetét adják, ami nyugodt, ismerős atmoszférát teremt. A résztvevők így sokkal magabiztosabban és rutinosabban mozognak benne, mint egy modernebb, idegen környezetben.

Egy-egy programon nem csupán az idős, demenciával élő emberek vesznek részt, hanem gondozóik, hozzátartozóik is fontos szerepet kapnak. Általában egy-két generáció különbség van a kísérők és a betegek között, ezért a program segítséget nyújt az intergenerációs kommunikációban is. Nagyon fontos, hogy a kísérőket is bekapcsoljuk a beszélgetésekbe, tevékenységekbe, hiszen így megtapasztalhatják, ahogyan valaki újra „önmagára talál”: a bizonytalan, zárkózott emberek szinte kivirulnak és mosolyognak, mentálisan, sőt, sok esetben fizikailag is újra erőre kapnak.

A program minden alkalommal egy központi téma köré épül fel. Lehet egyházi ünnephez kötődő (pl. húsvéti, adventi), a május 1-i ünnepségeket, az úttörőtáborokat megelevenítő alkalom, nyaralás, anyák napjára való készülődés, tavaszi nagytakarítás vagy téli disznótor.

A program résztvevőit úgy fogadják, mint akik vendégségbe érkeznek. Ez tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól, hiszen ők is és a kísérőik is kiszakadnak egy kicsit a hétköznapokból. Beszélgethetnek a kedves emlékekről egy pohár Bambi mellett, majd együtt nevetnek, mikor előkerül a Kossuth cigaretta, vele együtt pedig az első titkos „bagózás” történetei, miközben megszólalnak azok a slágerek és dalok, amiket a betegek már évtizedek óta nem hallottak. Előzetes háttérinformációval személyre szabottá is tudják tenni a programot egy-egy résztvevő számára, ami hatványozottan segít a boldog emlékek előcsalogatásában.

Minél közelebb kerül a múlt fizikailag, annál élesebbek lesznek a jelenben az emlékek: a memória stimulálásához minden érzékszerv bevonása szerepet kaphat, hiszen van, akinél a tapintás, másoknál a látvány, míg megint másoknál az ízek, a hangok, esetleg az illatok idézik majd fel legelevenebben a múltat.

Sokak számára lehet segítség a program: a kifejezetten demenciával élő résztvevőknek tartott alkalmak mellett lehetőséget biztosítanak minden érdeklődő számára – akár hozzátartozó, akár szakember (idősgondozásban dolgozó, egészségügyi vagy múzeumi) –, hogy ellátogasson a Skanzenbe és megismerje a módszertant. A múzeum 2019. szeptember 21-én, az Alzheimer világnapján az ehhez a betegséghez kapcsolódó programokkal várja látogatóit.

A teljes cikk a Skanzen blogján olvasható.