Hogyan lehetünk újra egyensúlyban?

A világunk egyre komplexebb, egyre több benne az ellentmondás, nehéz megtalálni és megtartani az egyensúlyt. A jelen tele van kiegyenlítetlen helyzetekkel, amelyek megoldása nem egyszerű, ugyanakkor szükségszerű, és nem nélkülözheti az önmagunkkal való szembenézést. A Ludwig Múzeum Egyensúlyban kiállításának munkái érzékenyen reagálnak a jelen problémáira, és reflektálnak azokra a kihívásokra, amelyekre mindannyiunknak válaszokat kell adnunk.

A fő térbe belépve először Kraszimir Terziev Táncra fel! Ruhák a kollektív élethez című installációja tűnik szembe. A nyolc, ujjaknál összevarrt fehér ing kört formáz. Matisse La Danse című festményét idézi: szintén a táncban való eggyé válásról, összekapaszkodásról szól. Ám míg Matisse festményének alakjai meztelenül, a társadalmi kötelékek alól felszabadulva forognak, addig Terziev munkájában nincsenek alakok, csak az ingek, amelyeket éppúgy húzunk magunkra, mint a társadalmi béklyókat. Az összevarrt ruhadarabok nagy kényszerzubbonnyá állnak össze, amellyel egy egész csoport kényszeríthető bizonyos normák elfogadására. 

A kiállító művészek többségükben női alkotók, és feltűnően sok olyan az olyan munka, ami a nők helyzetével, társadalmi szerepeikkel foglalkozik. Nagyon erős például az EQUALS Collective A sokféleség elfogadásáért című plakátsorozata, ami szuggesztív vizuális képekkel és határozott mondatokkal szembesíti a nézőt az előítéletességével, és tereli az elfogadás felé. A plakátokon öt különböző kulturális háttérrel rendelkező horvát nő fogalmazza meg a vágyait; olyanokat, amelyek egy többségi társadalomban élő számára alapvetőek. Az egyensúlyi állapot akkor jöhet létre, ha képesek vagyunk elfogadni azokat, akik identitása, kultúrája, vallása stb. eltér a miénktől.

Sanja Iveković Nők háza (Napszemüvegek) című fotósorozata rendkívül brutális módon szembesíti a nézőt a nőket ért fizikai és nemi erőszak mibenlétével. A falon három luxusnapszemüveg reklámplakátja látható, amelyek klasszikus divatfotókként működnének, ám a művész e női portrék alá rövid szövegeket nyomtatott: azoknak a nőknek a nyilatkozatait, akik családon belüli erőszak áldozatává váltak. A három vallomásból kiolvasható, hogy az érintetteknek sikerült kilépniük a bántalmazó kapcsolatokból, és megvan a remény, hogy új életet kezdhetnek.

A női testet elemző, annak változásait vizsgáló alkotásokból is több szerepel ezen a kiállításon. Izgalmas Šejla Kamerić Terhes című fotója, ami lényegében arról szól, hogy a babavárással a női test kibillen az egyensúlyi helyzetéből, és hogy az anyává válás azt is jelenti, hogy a testünkhöz való viszonyunkat újra kell definiálnunk. Az akt klasszikus bohócfiguraként jelenik meg a művön: a fehérre meszelt arc, a vörös száj, a könnycsepp a terhesség melankolikusabb oldalát villantja meg. Ennek a fotónak van még egy vetülete: az akt mögött egy régi fénykép sötét lenyomata látszik a leplen, így a képen összeér a múlt és a jelen. Szembe kell néznünk a múltunkkal ahhoz, hogy megértsük a jelenünket, be kell építenünk anyáink tapasztalatát a saját anyaságunkba.

Szintén ezt a gondolatot vizualizálja Hristina Ivanoska A múlt elvesztése nem más, mint a természetfeletti elvesztése című papírmunkája: a We are All in this Alone sorozathoz tartozó mű arany betűi ikonokat idéznek. 

Az Egyensúlyban kiállítás fontos alkotása Keresztes Zsófia Szökőkútja is, ami meglehetősen groteszk érzetet közvetít. A szökőkúton szerves formák: ujjak, körmök, hajtincsek tűnnek fel, és maga a forma női testet idéz. Azonban bármerről is nézzük a szobrot, nem tűnik elő igazán az alak, akit keresünk. Szétzilált, egyensúlyából kibillent figura ez a szobor, amely a figurális és absztrakt világ között ingadozik. Az üvegmozaikok visszaidézik a régi szökőkutak technikáját, de utalnak a virtuális világ pixeleire is. 

Hasonlóan groteszk nyelven szólnak hozzánk a fiatal koszovói művész, Brilant Milazimi festményei. Az ábrázolt jelenetek ismerősnek tűnnek, mégis van bennük valamilyen egészen szokatlan, álomszerű. A vásznakat hosszú lábú, vékony karú figurák népesítik be, amelyeket e világon túli alakokként értelmezünk, mégis kötődnek a valósághoz, hiszen többségük a művész emlékeinek és személyes történeteinek szereplője. A festmények a művész emlékeit, vágyait, félelmeit teszik láthatóvá, így a jelenetek valóság és képzelet határmezsgyéjén egyensúlyoznak.

Az Egyensúlyban egyik terme tele van galambokkal. Petra Feriancová vintage fotói például egy egész falat elfoglalnak. A 113 fényképből álló sorozat munkái a művész nagyapjának kollekciójából származnak. Ritka és különleges galambfajták szerepelnek a képeken, amelyeket a tenyésztők küldtek el egymásnak. A fotókon keresztül az alkotó a múlthoz, a családtagok emlékeihez kapcsolódik, és a gyűjtés természetével is foglalkozik. Mi az, amit meg kell őriznünk a múltból, és mi az, amit az idő kiszitálhat? Mit kezdjünk az emlékeinkkel, egyáltalán mi marad meg az emlékezetünkben? Petrit Halilaj tehéntrágyából formázott galambja a múlt és a kulturális örökség semmibevételéről is szól. Annak a Koszovói Nemzeti Természettudományi Múzeumnak a tárgya volt, ami 2001-ben megsemmisült, és amit azóta sem építettek újjá.

Aneta Grzeszykowska a bőrszín által determinált identitás kérdésével játszik el. Hogyan és miben változik a magamról közvetített kép, ha megváltoztatom a bőrszínem? Másképpen definiálom-e magam, ha más színű arc néz rám a tükörből? A művész feketére festette az arcát és a bőrét, így azok a fotónegatívokon fehérek. A negatívokon anya és lánya tűnik fel különféle hétköznapi helyzetekben, bőrszínük azonban a festés hatására eltérővé vált. Míg az anya arca fehér maradt, a kislány „fekete identitást” öltött magára.

Az Egyensúlyban kiállításon szereplő munkák az élet törékenységét, a világ válságos állapotát állítják középpontba. Éppúgy szólnak a kirekesztés, a rasszizmus, a környezetvédelem problémáiról és a globális katasztrófákról, mint a személyes szabadság sérülékenységéről és az egyéni identitás válságáról. De nemcsak szembesítenek, hanem azt is megmutatják: még van esély arra, hogy kijavítsuk a hibáinkat, ráébredjünk előítéletességünkre. Még van lehetőségünk helyreállítani az egyensúlyt. 

Az Egyensúlyban kiállítás november 13-ig látogatható.