II. József egyesíti a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát. 1783-ban pedig a Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének gyorsabbá, egyszerűbbé és pontosabbá tétele érdekében 29 ügyosztály szervezését rendelte el, melyek 1848-ig, a Helytartótanács megszűnéséig működtek. A császár egyik fő célkitűzése az volt, hogy a Habsburg Birodalomban szigorú hierarchiára épülő, bürokratikusan szervezett, korszerű és áttekinthető igazgatási szervezetet építsen ki. Felvilágosult abszolutista államfelfogásának megfelelően önmagát az "állam első szolgájának" tartotta. 1783 decemberében írt Pásztorlevelében fogalmazta meg legátfogóbban az államigazgatásról vallott elveit és az állami hivatalnokokkal szemben támasztott erkölcsi elvárásait. Az állami tisztviselő legyen minden tekintetben feddhetetlen, és főként tartózkodjék a korrupciótól, ismerje alaposan a rendelkezéseket, szentelje minden idejét és legjobb tudását hivatali feladatainak, mindenekelőtt pedig rendelje alá önös érdekeit a közérdeknek. A jozefinista hivatalnok-éthosz valóban elterjedt, és elsősorban az osztrák tartományokban II. József uralkodásának egyik maradandó eredményévé vált.
