A busz járt az alig 1000 fős Sáta falunapján és még megannyi érdekes helyen, például Marcellházán bajusztalálkozón, Gyulán Shakespeare-fesztiválon, a Művészetek völgyében, sőt még a sátoraljaújhelyi börtönben is. Ellátogattunk Nagyidára és Arany János szülőhelyére, Nagyszalontára is, ahol a 93 éves Dánielisz Endre személyében nemcsak a legidősebb látogatónkat, de egy jelentős Arany-kutatót is köszönthettünk. Az elmúlt hónapokban számtalan kalandban volt része a busznak: villámcsapást szenvedett Veszprémben, az Alföldön egy felázott szántóföldről traktorral vontatták ki, román rendőrök flexszel vágtak ki egy jelzőtáblát, hogy elférjen a parkolóhelyen, a pécsi volánosok lelkesedésből megszerelték, de Szombathelyen már új akkumlátort kellett venni ? mindennap új kihívások elé állítja a muzeológusokat.
A projektben hozzávetőleg harmincan dolgoznak a buszt minden helyszínen két múzeumpedagógus is kíséri, akik, azon túl, hogy bemutatják a kiállítást, szükség esetén informatikusok, takarítók, autóbusz-szerelők, anyagbeszerzők, fényképészek, testőrök, esetenként pedig betegápolók és lelki támaszok is. Kiemelkedően elkötelezett tagja a buszos csapatnak Szőke Csaba, az egy éve folyamatosan úton levő, hóviharban és kánikulában egyaránt helytálló sofőr.
A buszos vándorkiállítás sikerét mi sem jelzi jobban, mint hogy már a harmadik vendégkönyvet töltik meg az elismerő bejegyzések. Sőt: már olyan szakdolgozat is született, mely az új típusú múzeumi gyakorlatok irányából vizsgálta a busz népszerűségét. A projektet támogató Arany János Emlékbizottság döntésének köszönhetően az Arany-busz még 2018. október végéig robog, menetrendje megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján.
Fotók: Csákvári Zsigmond
