 |
A világ hetedik csodájaként emlegetett építmény története az i.e. VII. századba nyúlik vissza. Közép-Kínában először az északon élő népek támadásait előrejelző hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket emeltek, majd később ezeket falakkal kötötték össze, illetve a területek urai határaikon külön falakat építettek.
Amikor i.e. 221-ben Csin Si-huang (Qin Shihuang) császár egyesítette az országot, összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mongol népek lovascsapatainak támadása ellen.A fal hossza akkor már meghaladta az ötezer kilométert.
A Csint (Qin) követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerrel toldotta meg az építményt. Az évszázadok és évezredek során a különböző kínai dinasztiák mind hozzátették a maguk szakaszát a korábban építettekhez. Ha összeadjuk az összes - hegyvonulatokon kígyózó, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át vezető - falszakaszt, akkor hosszuk meghaladja az 50 ezer kilométert, vagyis a fal összességében hosszabb az Egyenlítőnél.
A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott nagy fal az 1368 és 1644 között uralkodott Ming dinasztia idején épült. Az északkelet-kínai Liaoning tartományból indul és a Gobi sivatag homokjában vész el. Hossza 7300 kilométer. Kínában azonban időről időre hírt adnak az újabb és újabb felfedezésekről. A régészeti feltárások nyomán mind inkább kiderül: az 1987 óta a világörökség részét képező Nagy Falnak még mindig "nincs vége".
