1929. február 9-én született Budapesten. Apja buszsofőr volt. Ő pilótának készült, a II. világháború miatt azonban álma nem teljesült, s így megmaradt a kezdetben átmeneti elfoglaltságnak tekintett táncnál.
Budapesten Nádasi Ferenc és Harangozó Gyula tanítványa volt, majd Moszkvában tanult, ahol a későbbiekben is többször képezte magát. 1943-ban a Magyar Operaház balett-társulatának tagja, 1949-ben az együttes magántáncosa, 1956-tól az Operaház próbavezető balettmestere lett, a repertoár jelentős részét ő tanította be.
A kompromisszumokra nem hajlandó táncost a vezetéssel kialakult szakmai ellentétei miatt éveken át mellőzték, majd művészi munkára alkalmatlannak minősítve 1980-ban el is bocsátották.
Fülöp ezért beperelte az Operaházat, a pereskedés alatt segédmunkásként dolgozott az építőiparban. A pert végül megnyerte, a munkaviszonyát is visszaállították, de lényegében nem foglalkoztatták. Ekkor kezdett el hímezni, csodálatos kalotaszegi terítőket készített, majd csillárokat és antik bútorokat restaurált. Bármihez kezdett, mesteri szinten végezte.
1981-től 1984-ig a világhírű Győri Balettnél, Markó Iván darabjaiban vendégszerepelt. Legnagyobb sikerét a klasszikus japán zenére koreografált Szamurájban aratta. Ezután visszatért az Operaházba, ahol több korábbi szerepét táncolta el ismét új felfogásban. Emellett az Almássy téri kultúrházban amatőröket tanított.
Pályafutása során végigtáncolta az operaházi repertoár szinte minden darabja – a Diótörő, A hattyúk tava, a Giselle, a Párizs lángjai, A bahcsiszeráji szökőkút, a Gajane, a Bihari nótája, a Rómeó és Júlia, A csodálatos mandarin, a Spartacus, a Petruska, a Seherezádé, A rosszul őrzött lány, A szilfid, A fából faragott királyfi – főszerepét. 1964-ben feleségével és partnerével, Kun Zsuzsával együtt koreografálta Láng István balettjét, a Mario és a varázslót. A darabot ő rendezte, és ő táncolta Cipolla szerepét is.
Fülöp Viktor rendkívüli művészegyéniség volt, aki a hűvös, klasszikus eleganciát, a drámai szuggesztivitást és a humort igénylő szerepekben évtizedeken át kimagaslót nyújtott.
Többször szerepelt magyar filmekben is, így a Keleti Márton rendezte Díszelőadásban, Jeles András Angyali üdvözlet című 1984-es alkotásában. Kardos Ferenc Mennyei seregek című filmjében Zrínyi Miklóst, a Vörös Colibriben egy neves koreográfust alakított, A nagy postarablásban egy magára maradt öregembert, és ő volt a Táltos a Honfoglalás című Koltay Gábor-filmben. Fellépett Az ember tragédiájának 1994-es nemzeti színházbeli előadásain is, ahol az Úr szerepét alakította.
Művészetéért 1960-ban Liszt Ferenc-díjat, 1962-ben Kossuth-díjat kapott. 1968-ban lett érdemes, 1971-ben pedig kiváló művész. 1995-ben a Táncművészeti Kamara életműdíjjal tüntette ki, 2001 decemberében posztumusz Magyar Örökség-díjas lett.
Fülöp Viktor 1997. július 13-án halt meg Budapesten. „Egyszerre volt alázatos szolga és megvesztegethetetlen nagyúr. Szolgálta művészetével a közönséget, és engedményeket nem tévő szigorral őrizte a színház erkölcsét” – írták róla. Emlékére 1998-ban Fülöp Viktor-ösztöndíjat alapítottak balettművészek számára, melyben évente tízen részesülhetnek. Az ösztöndíjat minden évben április 29-én, a tánc világnapján adják át.
Nyitókép: Fülöp Viktor (középen), a Győri Balett táncművésze, Az igazság pillanata – Ceremónia és rituálé Federico Garciáért című balett próbáján 1980-ban. Fotó: MTI/Benkő Imre
