- Bejött?
- Most először szembesültem élesben a kőszínházi léttel. A Csokonai Színház hatalmas monstrum, a prózai, tánc- és operatagozattal, több mint 350-en dolgoznak itt egy épületben. Szinte átláthatatlan. Van olyan ember, akivel a két év alatt még nem is találkoztam. Nem kritizálom ezt, tudomásul veszem, a bürokratikus oldalával együtt, bár néha jó lenne, ha többet próbálhatnánk, nem hajtana bennünket a bemutató kényszere.
- Milyen színházat szeretnél magadnak?
- Pontosan nem tudom. De az jó lenne, ha a közös műhelymunkára több idő jutna, lenne elég terem ehhez - mert sokszor van, hogy nem találni még egy zugot sem, mert annyiféle dolog készül egyszerre. Az intimebb művészi együttlétre vágyom.
- Az osztályotok közel negyede szerződött Debrecenbe. Érezni a munkában a közös eredetet?
- Igen, ez jó. Megértjük egymást. Egy nyelvet beszélünk. Egy-egy fejbiccentésből tudjuk, mit gondol a másik. Nincsenek művészeti kérdésekben vitáink, ízlésbeli különbségeink. Másokkal nehezebb megvívni mindennapi csatáinkat, de ebből is tanulunk.
- Mik a kedvenceid?
- Nagyon jó munka volt az orosz Viktor Rizsakovval Osztrovszkij Viharja. Az egyetemi munkáinkat idézte föl. A próbák folyamán az együttgondolkodásra sarkallt, közösséget formált belőlünk. Játszottunk, helyzetgyakorlatokat csináltunk, közösen elemeztünk, házi feladatokat kaptunk.
- A Vidéki Színházak Találkozóján a Sasfiókkal vesztek részt, melyben a címszerepet alakítod...
- Közel áll a lelkemhez. Ezt nekem írta Rostand. Amikor először találkoztam a szöveggel, nem hittem el, hogy a reichstadti herceg mondja azokat a mondatokat. Mintha magamat hallanám. Azok a kétségek, amikkel küzd, ahogy eljut a teljes kétségbeesésig, a tehetetlenség érzéséhez, és aztán ahogy fölülemelkedik ezeken. Egyszer meg van győződve a tehetségéről, a következő pillanatban pedig ennek az ellenkezőjéről. Hol azt érzi, hogy hiábavaló volt a megszületése, hol meg fölerősödik benne a naggyá válni akarás. "Ezt akartam?" - kérdezi állandóan magától, ahogy én is. Nagyon szeretem játszani, csodálatos történet romantikus körítéssel. Az meg, hogy versben kell beszélni, a desszert.
- Horváth Csabával készült munkáitok is eljutottak Debrecenen túl. A tavasz ébredése is, nemrégiben pedig a Kalevala.
- Csabával szoros a kapcsolatunk, jól tudja, mit kérhet, mire vagyunk képesek. Ő megint csak kinyitott nekünk egy újabb világot. Ez a mostani nehezebb próbafolyamat volt, mint az előző, és gondolom a következő még nehezebb lesz. Vagyis nehéz vele dolgozni és ugyanakkor gyönyörűség is vele a munka.
