A História magyar és a Magazin Istoric román történelemtudományi folyóirat szerzői az utóbbi években sokat dolgoznak azon, hogy a szembenállást az együttműködésre váltsák. Dorin Matei a közép-európai kérdésekkel foglalkozó Európai Utasnak kifejtette, hogy 200 éve mindkét ország történészei a konfrontáció pillanatait keresték és emelték ki, ők voltak, akik a muníciót gyártották a politikának, de ma már ezek a történészek, a két folyóiratban publikálók biztosan a józanságot terjesztik. A két nemzet közti ellenségeskedés okainak legutóbbi e-folyóiratunkban mi is megpróbáltunk utánajárni.
Módos Péter a májusi budapesti történész találkozón végighallgatta az előadásokat és elmondta, hogy sok olyan terület van, amelyet közösen kell vizsgálnia a két ország történészeinek, ilyenek például Magyarország és Románia kapcsolatai a második világháború éveiben, amikor szövetségesek, majd ellenségek voltak. A szakemberek kölcsönösen megismertetik egymással eredményeiket, például ha román történész Párizsban olyan forrásmunkákhoz jut, amely a közös múlt témájához kapcsolódik, akkor beszámol róla a magyar kollégáknak és viszont - derült ki a tanácskozáson.
A főszerkesztő idézte a másik szerző, Szász Zoltán történész írását is, amelyben kiemeli, hogy mindkét ország történetírásának kiemelkedő korszaka volt az 1930-1940-es évek világa olyan nagyszerű történészekkel, mint Makkai László, Gyóni Mátyás, Elekes Lajos, román oldalon Nicolae Iorga, Constantin C. Giurescu vagy Petre P. Panaitescu. Ennek a történésznemzedéknek a tragédiája a két ország közötti éles ellentétben rejlett.
A bukaresti, majd a budapesti történész-összejövetelen sokan hozzászóltak, sok irodalmár is eljött, az egymás iránti érdeklődés egyre élénkebb, és ez segíti a gyakorlati munkát. Az együttműködés példaszerű, s erre lehet építeni, mert ahogy Módos Péter elmondta, Közép-Európát már 100 éve átszövi a sok civil kapcsolat, s remélhető, hogy ez megakadályozza a "politikai őrületek" burjánzását.
Száz évvel ezelőtt is megpróbálták az embereket politikai abszurdokkal "szédíteni". Jaroslav Hasek (1883-1923) cseh író egyik, eddig kiadatlan szövegében az első világháború előtti Csehország államjogi ügyeibe, a cseh-német kulturális és nyelvi harcba enged bepillantást. Hasek az egyik állami abszurdra saját nyelvrendeleti javaslattal válaszolt 1909-ben: "A hivatalokba helyeztessenek születésüket és gondolkodásukat tekintve is fajtiszta németek. A hivatalnok cseh nyelvismerete nem büntetendő, amennyiben azt sem a hivatalában, sem otthon nem használja, és mindenféleképpen igyekszik eltitkolni ezt, mint illetlenséget." Jaroslav Haseknek egyébként három kiadatlan írása is olvasható az Európai Utas kedden utcára kerülő, legfrissebb számában.
