A korát meghazudtoló állapotban levő NDK-s lakókocsiból megvásárolt jeggyel a bejárat mellett két vállmagas székoszlopról egyet levéve a néző tetszés szerinti helyre ülhet. A fehér, szinte súlytalan, újkorában háromgombóc fagylalt értékű székkel még egy kissé izgatott, ügyetlen gyereknek is könnyű átugrani - adott esetben - a focipálya melletti sárral és nyilván papucsállatkával teli kátyúkat. A cirkuszi sátor a családi méretnél leheletnyivel nagyobb porondot takar - a legalább négy méter sugarú körben - Mr. Vulkán úgy okádja a tüzet, hogy senkinek a haja nem fog lángot. A nézőtéren egyébként akár három sorban is helyet foglalhatnak a nézők. A jegyszedő öltönyét büszkén viselve tépi a jegyeket, és ha kell, segíti a pillanatra túlzottan egymásba kapaszkodó székek szeparálását. Öltözékének félreérthetetlen eleganciája azonnal értelmet nyer, ahogy kezdetét veszi az előadás. A jegyszedő ugyanis a porondmester. Ehhez hasonló szerepkettőzést mutat be a csillámló kékre festett szemű kukoricaárus, aki valójában Gabriella, a lábzsonglőr - ha felveszi az ezüst tornapapucsát. A függönyt segítő ajtónállók pedig igaziból állatidomárok. Az állatidomár alighanem gyakran beugró szerep, mert a két teve és a dél-amerikai láma meglehetősen öntörvényűek, a mutatvány során - a porondon három teljes kört kellett sétálniuk két állatidomár irányításával - az idomítók szüntelen küzdelme hordozza a szerencsétlen kimenet lehetőségét. Az öltönyök tehát praktikusan hatalmasak, így nagy eséllyel előfordul - miként azon az estén - hogy egyikükre passzolt, de a másiknak a nadrágszára térdig harmonikázott, az öltöny válla a beugró felkarjának alsó harmadáig konyult, és az ujja egész pontosan térdig ért. És amikor a zsonglőr elejtett egy buzogányt, akkor alighanem a buzgalom okán magáról megfeledkezve felhúzott szemöldökkel csóválta a fejét.
