A Táskarádió eszpresszó ugyanis a 60-as és 70-es évek játékaiból és műszaki cikkeiből készített design-kiállítótér, afféle játékboltba oltott trafik, ahol mellesleg kávét is adnak.
A kávé finom, bár a Segafredót egy másik kávés cég csészéjében szervírozzák, de egy retró presszóban az a jó, hogy a kiszolgálás is olyan, mint a hetvenes években. Ahogy egy osztrák kávéházi pincér például kötelezően pimasz és figyelmetlen, úgy egy magyar presszótól szinte elvárjuk, hogy vizespohárban hozzák ki a garzon teát, lehetőleg félliteres CBA-s citromlével. A nyitva tartás helyesírását sikerült elrontaniuk, ez külön presszós bájt ad a dolognak.
A Papnövelde utca 8. alatt található egység eszményi helyen van, számos gimnázium és a jogi kar tartozik a vonzáskörzetébe, nemrég készült el a Belváros főutcája-projekt, a környék tele flangáló turistákkal, a koncepció is önjáró, sokat nem kellett gondolkodni rajta. A gombamód szaporodó retró helyekkel nem téved nagyot a leleményes vállalkozó, szinte elrontani sem lehet. Az arculati elemekhez, logóhoz, fontokhoz könnyű hozzáigazítani az étlapot és az italválasztékot, ráadásul minden haveri körben akad egy srác, aki gyűjti gyerekkora tárgyait, és csak ki kellett állítani azokat, hozzágondolva egy ügyes belsőépítész tárlókra fókuszált design-vízióit.
A belsőépítész remek munkát végzett, van némi retró eleganciája a helynek, ugyanakkor a sok tárgy agyonnyomta a designt.
A kevesebb több lett volna, nem érvényesül semmi, csak a jól szervezett káosz, kisvárosi, buszmegállós eszpresszó hangulattal. Mentségükre legyen mondva, hogy alapvetően nem a nagyi gagyiját látjuk, bár van egy blokk, ahol a nippek kissé leterhelik a helyet.
A vécé mosdótálja sem egy laktanyából leszerelt vízköves izé, hanem a kortárs retrós formatervezés magaslati pontja, dicséret érte. Kétségtelen, hogy alapvetően a romkocsma-feelingre utaznak a tulajok, ugyanakkor itt mindennek megvan a helye, nem olyan, mint a legtöbb romkocsmában, ahol az az érzésünk, hogy a hagyatéki fotel támlája mögül előkerül a nagyi fogsora, egy 1979 karácsonyán elrejtett datolyamaggal, meg néhány szöszös franciadrazsé-szemmel együtt.
Ugyanez a szellemiség jellemzi a közeli Ibolyát is, ugyanakkor a bevitt tárgyi apport a Táskarádióban összehasonlíthatatlanul erősebb. Az utóbbit inkább a 16-20 év közötti korosztály látogatja, míg az Ibolyát alapvetően későn érő egyetemisták és a jogfolytonosság okán az ötvenesek.
Azt kell, hogy mondjuk: a Táskarádió az Ibolyával szemben jobban ki van találva, mégis az Ibolyának van egy behozhatatlan előnye: a nagygenerál után az lett, ami volt, így aztán erősebb a legitimációja is. Viszont a Táskarádió nem olyan sötét, mint a vetélytársa.
Az étlap részint ?kötelezően retrós?, az édességek teljesen lefedik a napejos érzést: van itten mazsolás madártej, forró csokis piskóta és somlói galuska is.
Hogy továbbra is a retró univerzumban maradjunk: fogyaszthatunk spenótot tükörtojással, melegszenyákat, ?retró gulyáslevest? és marhapörköltet tarhonyával. Szóval melegkonyhával is kényeztetnek, ami a presszókra nem jellemző. A főételek 2000 forint körül mozognak, a leveseket 1000 forintra kalibrálták ? korrekt.
Amikor néhány hónapja erre jártunk, a pincérek még úttörő egyenruhában voltak, most viszont már megszabadultak idétlen szerelésüktől ? így szimpibbek a bakfislányoknak.
A Táskarádióban az a jó, hogy úgy élheti meg az ember a 78-as BNV-érzést, hogy közben olyan romkocsmát vizionálhat maga elé, amelyben nem kell ökológiai katasztrófával számolnia.
Táskarádió Eszpresszó
Nyitva tartás:
Hétköznap és hétvégén
9.00-24.00
