Gyorsulási futam - ECOCAFE

Nem kétséges tehát, hogy kávéra minden körülmények között szükségünk van, és miért ne lennének kávézók a falusi buszállomásokon, vagy akár a pesti Andrássy úton? Persze, hogy lehet az Andrássyn kávézni, ott a Lukács cukrászda is, amely afféle majdnem-kávéházként üzemelt a szocializmus romlott tejszagú világában, de mivel az utóbbi években zavarba ejtően magasak az árai, sokan inkább a közvetlen mellette található Ecocaféba zuhannak be egy gyógyító kávékúrára.

A kávé egészséges, mint nemrég kiderült, chips-adóval sem sújtják, de senki se hitte volna, hogy nemcsak a kávé lehet egészséges, hanem minden, ami egy kávéházban található? Van egy hely, ahol még a papírpohár is gyorsan lebomlik, és még komposztálják is.

Az Ecocafe a kávé mellett teát, szendvicseket kínál, kizárólag bio- és natúr alapanyagok felhasználásával, etikus és környezettudatos szolgáltatással kombinálva. Ez a fair-trade szöveg bizonyára bejön Bonónak és Chris Martinnak a Coldplayből, de nekem fura, hogy pont egy kávézónak van etikus imázsa, mikor a kávétermesztésről a mai napig a XIX. század eleji rabszolgatartás jut az ember eszébe. A termelő országok polgárai csak a legrosszabb minőségű kávészemeket fogyasztják ? sok cikket olvashattunk e témakörben. (A fair-trade kávétermesztők tisztességes fizetést adnak a kávétermesztés summásainak és árendásainak? Még az is lehet.)

Az Andrássy út 68. alatt található Ecocaféban az a legjobb, hogy hazai innováció. Take away-karakterű kávés láncról van szó, tehát beszálltak abba a küzdelembe, melynek olyan versenyzői vannak, mint a Starbucks, a Costa, a California Coffee Company és így tovább.

Az Econak nincs sok üzlete, de nyilván majd terjeszkednek, weboldaluk szerint hamarosan nyitnak a Krisztina körúton is. Szóval, már van hazai gyorséttermünk (Gusto) és most van hazai take away-kávéláncunk is.

Mivel az Ecocaféval szemben található a Képzőművészeti Egyetem, nyilván a diákokra alapoznak, és a közeli Terror Háza Múzeum látogatóira, illetve bárkire, aki a Hősök terétől lesétál az Oktogonig.

Mikor belépünk, azonnal kiszúrjuk, hogy a bútorok jó részét bizony az IKEÁ-ban vásárolták. Ezt a gesztust megengedheti magának egy körúti presszó a Blaha környékén, de imázs-érzékeny kávéház nem. Egy igazi kávéház önálló entitás, a belsőépítészt nem lehet megúszni, ráadásul minden romkocsmában ott dekkol egy-egy huszonéves építész, aki tervezett már bárpultot és egyéb arculati elemeket. Fogalmazhatnánk durvábban is, de nem tesszük, mert szeretjük a helyet, és azt gondoljuk, hogy idővel, ahogy jobban pörög a kassza, majd lecserélik azokat a bútorokat, melyekkel csak albérletekben, vagy minigarzonokban találkozik az ember. Oké, rendben van, nem olyan feltűnő az IKEA-érzés, valahogy belesimul az üzlet természettel meghitt viszonyban lévő szellemiségébe.

A lényeg úgyis a hatféle biokávé, melyek Guatemala, Brazília, Etiópia, Szumátra és Pápua Új-Guinea bioültetvényeiről érkeznek egyenesen az Andrássy útra.

A zöldkávét pörkölő mester teszi fogyaszthatóvá, és csak annyit pörköltet, amennyire éppen szükség van, így mindig friss kávét fogyaszthatunk. És van frissen facsart narancsléjük is, finom a limonádéjuk, és még búzafűléjük is van. Akinek reggelizni támad kedve (fél nyolckor nyitnak) fogyaszthat müzlit tejjel vagy joghurttal, ehet croissant-t, bagettet vajjal, lekvárral vagy éppen sajtkrémmel. Persze, a bio salátabárban is összedobhat valamit, kedve szerint.

Fejléces csészékben, bögrékben szolgálják fel az italokat, és az külön jó, hogy meg is lehet ezeket vásárolni. Korrekt a logó is, és a végén azt is nyugtázhatjuk, hogy a helyet nem A rózsa neve írójáról nevezték el, szóval nem irodalmi kávéházban viziteltünk, de majdnem annyi kaland és felfedezés várhat ránk, mint a nagy olasz író talányos regényeiben.