Széchenyi fürdő, szauna

Nándorfi Máté felvételei

Azelőtt a Városliget környékének helyi szociomix - mondhatjuk: népfürdői - közönségén kívül alig pancsolt más a Szecskában. A régi közönség még mindig a régi, de a rendszerváltás hozta szebb világ emelte a fürdő ázsióját (belépődíjait szintén, kétségkívül), így egyre több messziről érkező ember is hódol öntestével számtalan száraz és nedves csodának. Ezek közül háromra hívnám fel a figyelmet. Az egyik a világ egyetlen női napozója, amelyről elefántokat lehet látni - a nagy fantáziájú olvasók kedvéért: nem a férfi fürdővendégek közt kell keresni őket. A másik a középső terasz korlátja, amelyiken az a magyar tornász állt kézen valaha egy verőfényes nyári napon a nagyközönség ámulatára, aki 1956-ban kilógott Londonba, és megnyerte az angol bajnokságot. A harmadik mindenkinek szívet melengető: a szauna. Mindenekelőtt a két nagy szauna - a baloldali, a szárazabb, a felújítás miatt most éppen zárva van. A jobboldali azonban üzemel. Ide a lépcsőn leballagva kétszárnyú lengőajtón át jutunk be. Ez egykor ronda, sárga műanyag hullámpala előtetővel védett bejárat volt, de mostanában már ügyelnek az eredeti épülethez méltó csínre, úgyhogy a csúf előtetőnek már az emléke is halványul.

A szauna előterében balra egy jéglapocskákat adagoló gépet találunk a pihenő helyiséggel szemben. A tenyérnyi darabokban érkező jég arra ingerli a párban érkező felhevült testeket, hogy óvatlan mozdulattal egymás fürdőruhájába dugdossák. Ez sajnos veszélyezteti a pihenő helyiségben befelé fordulni vágyók nyugalmát. Ráadásul van még egy objektum, amely a zárt helyiségben ide-oda verődő hangokat csalogat ki a vörösre forrósodott testekből: a hideg vizes merülőmedence. Itt még a magányos mártózókból is feltör egy-egy önfeledt vízilóüzekedést idéző, prüszkölő sóhajtás.

A közel teniszpályányi szaunában nappal az ablakokon át a kinti világosság ad fényt. Az ablakkal szemközt hosszan terül el a kétszintes pad - ide legalább negyvenen le tudnak ülni. A bejárattal szemben pedig a négy szinten felfelé lépkedve egészen magasra lehet jutni. Már a harmadik is remek megfigyelő hely, sőt a hang is tisztán érkezik ide a szauna bármely pontjából. Az itt ülő azonban, aki egy beszélgetést izzadást tettetve akar végigkövetni, eltökélt kell hogy legyen. Különben pont a legérdekesebb résznél - amikor a beszélő szinte suttogásig lehalkítja a hangját - kell indulnia a jég vagy a merülőmedence felé. Egy hétköznapi reggelen az úszást szaunával kombináló üde emberek mellett izzadnak a szaunasportolók, akik sokkal tovább maradnak bent, mint ameddig élettanilag lehetséges. Nincs tipikus közös vonásuk: van köztük nyugdíjas tanítónő, éjszakázástól megfáradt cigányprímás, volt vízipólós, pályaelhagyó műkörmösnő. A szaunasportolók a kivételes hőállóképességük miatt több témát is alaposan áttekintő beszélgetésekre képesek. Néhány félbemaradt, bár eltökéltnek indult hallgatózás után az az érzésem, hogy mégis van bennük valami közös: szeretnek élni.