Soha nem gondoltam volna, hogy Tom Waitsre, vagy a Doorsra ennyire lehet nyomni a hiphopot, hogy egy elnagyolt lakásbelső mint díszlet, alkalmas lehet ezen géppuskalábúak számára a parádéhoz. A - naná, hogy - francia Compagnie Chute Libre egyedi atmoszférájú, egyszerre szilaj és sejtelmes produkciója akár egy patchwork. Hangulatok, zenék, szerepek rafinált, ám nem kimondottan agyonbonyolított szőttese a színpadon, a tudás, a kecsesség, a virtuozitás charme-jával bűvölőn.
 |
| Living Room |
Az előadás többek közt a Cie Accrorappal, a Szigeten már nagy sikerrel bemutatkozott, ugyancsak a hiphop táncszínpadra emelésében jeleskedő együttessel együttműködésben jött létre. Elég sok, hasonló előadást megnézve az ember ráérez arra, milyen gazdag is lehet kifejezőeszközeiben az elsőre csupán négy-öt mozdulat variálásának látszó hiphop. Lépései, fogásai, megoldásai kikristályosodottak, nyelvezete alkalmas egy-egy bonyolult és tartalmas produkció "előállítására" is. E produkciók azonban természetesen elsősorban a virtuozitásról szólnak, amit a Chute Libre extázisban lelkesedő publikuma lobogva ünnepelt (az állótapsos ovációban csendet intve az egyik táncos elérzékenyülten meg is vallotta: 2006 óta mi vagyunk a legjobb közönségük).
A Living Room Orchestra előadói közt, a műfaj esetében rendhagyó módon nőt is találunk: a kiváló Annabelle Loiseau négy - erősen különböző karakterű - alfa-hím méltó partnere ebben a szilaj hancúrozásban, ami át-átcsap a Jim Jarmusch filmjeiből oly ismerős, örök-éjszakai, fülledt, félhomályosra világított, finom melankóliába. Waits karcos csodahangja ismerősen, otthonosan csendül fel a mélyre eresztett lámpák fényében fürdő szobában (living roomban), amelyben a lámpaernyőkön kívül egy tágas kanapé, egy fotel, egy, hol asztalnak, hol artistakelléknek használt fa kábelcsévélő a díszlet.
A Chute Libre találékonyan, leleménnyel építkezik a hiphop elemeiből: üde gegek, némi költészet, vad tempó, szabadjára eresztett energiák és finom búbánat elegyedik színpadukon. A nappali, amelyben ők a zenekar, megelevenedni látszik: a kanapé egyszerre bábos paraván, a fotel öblébe emberhegyet formázva zuhannak be a táncosok. E játékos, szeretetre méltó előadás ügyes, erős sugárzású táncosaival elbűvöli az embert. Szokatlan és friss, messze kerüli a kliséket, s nem vadászik erőltetetten mondandóra. Erős hangulata, a megbabonázó tudású táncosok játéka, vonzó karaktere, a tájékoztatóban is hangsúlyozott jam session-jelleg teszi igazán emlékezetessé, tökéletes Sziget-előadássá.
