2022-ben járunk Teheránban. A családfő Iman (Misagh Zare) ambiciózus középosztálybeli ügyvéd, aki a kormánynak dolgozik. Nemrég előléptették állami nyomozóvá – ami a forradalmi bírósági bíróvá válás ugródeszkája –, a jobb jövedelem, a három hálószobás lakás ígérete és a társadalmi elismertség növekedése mellett viszont a férfi és családja világos utasításokat kapott arról, hogy mit várnak el tőlük a rezsimben.
Feleségének (Soheila Golestani színésznő és aktivista alakításában) és lányainak (Setareh Maleki és Mahsa Rostami) be kell állniuk a sorba, ha nem szeretnének bajba keveredni. Ettől a perctől fogva kínosan ügyelniük kell minden apró részletre: hogyan öltözködnek, mit mondanak, kivel mutatkoznak együtt. Egy festett köröm vagy kilógó hajtincs ugyanis Isten szent és megkérdőjelezhetetlen törvényei ellen való.
Mohammad Rasoulof Iránból száműzött világhírű rendezőt több mint egy évtizeddel ezelőtt hat évre ítélték a rendszerrel szembeni kritikái miatt, ám az eredetileg szociológus független filmest még a többszöri börtönveszély, vagyonelkobzás, sőt korbácsolásra ítélés sem tántorította el a filmkészítéstől. Huszonnyolc napig utazott titokban idén tavasszal, hogy odaérjen A szent füge magja című, legújabb filmjének premierjére, ami bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába, majd különdíjat kapott a zsűritől, de a hazájába ezután nem térhet vissza. A szent füge magja mélyen személyes, megrázó történet.
Hidzsábbotrány Iránban
2022 szeptemberében meghalt egy huszonkét éves kurd nő, Máhsza Amini, aki azért utazott Teheránba, hogy elintézzen néhány ügyet egyetemi tanulmányaihoz, de az iszlám szokások betartatását ellenőrző karhatalmi szervezet emberei betuszkolták egy „helytelen” öltözködés miatt előállított nőkkel teli kisbuszba. Aminit botokkal ütötték, majd a fejét többször is odaverték a jármű oldalához. Ezután részt kellett vennie a helyes öltözködésről szóló előadáson, ám itt összeesett, és három nap múlva meghalt. Temetése tüntetésbe torkollott szeptember 17-én szülővárosában, amely aztán elindította a tüntetéshullámot fővárosszerte is.
Iránt jelenleg nyolcvanötmillióan lakják. Az ország identitásának három fő összetevője van: az iszlám felfogás, ezen belül is a tizenkettes sía, amely markánsan különbözik a világ többi részén többségben lévő szunnita iszlámtól, a perzsa nemzeti identitás, valamint a nyugatos kulturális-technológiai háttér. 1979 előtt a közel-keleti ország hivatalosan nyugatbarát és szekuláris monarchia volt, ahol törekedtek az egyház és állam szétválasztására. A forradalom után viszont a rendszer száznyolcvan fokot fordult: vallásos teokrácia született, amely az első pillanattól fogva tagadta az öltözködési szabadosságot, a nyugati értékeket és jogrendszert.
A hatalomra kerülő csoport a tizenkettes síita iszlám messiásváró irányvonalát követte, mindez pedig rengeteg erőszakkal, véres eseménnyel és tömegtüntetéssel járt az elmúlt 45 évben. Kettős rendszer alakult ki, amelynek középpontjában az ajatollah, az iszlám forradalom legfőbb vezetője áll: ő értelmezi az isteni törvényeket a hívők számára. A gashte ershadot, az erkölcsrendészetet 2005-ben hozták létre azért, hogy az utcán betartassa a törvényeket. 2013-ban megvonták a jogát, hogy a nem megfelelően felöltözött nőket zaklassa, Raiszi elnök azonban 2021-ben visszaadta azt.
A nyugati ember számára az eltakarás – legyen az egy egyszerű, hajat takaró kendő, azaz hidzsáb, a teljes arcot elfedő csador vagy a tekintetet is rejtő burka – a nők elnyomásának szimbóluma, ám az iráni nők helyzete nem mérhető össze például a szaúdi vagy afganisztáni nőkével. Választójoguk van, és ők maguk is választhatóak, egyetemre járhatnak, és vezető pozíciókban is elismerik, tisztelik őket. Az élet minden szegmensében jelen tudnak lenni, valamint a külvilágtól sincsenek elzárva, hiszen az ország lakóinak több mint hatvan százaléka internetezik.
A film elején pontosan ezt látjuk: még ebben a tradicionális, mélyen vallásos családban is tisztelettel beszélnek velük, az ő jólétüket és jövőjüket tartják szem előtt. A lányok a telefonjukon lógnak, mint bármely tinédzser, a nagyobbik testvér egyetemre jár, Iman megosztja feleségével a kétségeit, szellemi partnernek tekinti. A társadalmi feszültség és az ítéleteket aláíró apa munkája miatti veszély növekedésével aztán kiéleződnek a véleménykülönbségek, ami valóságos lavinát indít el. A szent füge magja két szinten bontakozik ki: egyrészt a család perspektíváján keresztül láthatjuk a tüntetéshullám és a megtorlások utórezgéseit, másrészt a történet egyre inkább átalakul politikai drámává, majd feszült akció-thrillerré.
Mindent feláldoztak a művészetért
Mohammad Rasoulof nyers, telefonnal rögzített valós felvételeket épít be a filmbe, megörökítve az utcai demonstrációkat és a rendőri túlkapásokat, ami különösen hitelessé és átütővé teszi a drámát. Kézen fogja a nyugati nézőt, és bevezeti országa függönyei mögé, ám A szent füge magja jóval klasszikusabb elbeszélői stílust választ, mint Rasoulof korai, metaforikus hangvételű filmjei. Ami korábban jókedvű szemöldökszedés volt, most arcba fúródott sörétes lövedék kibányászása – ugyanazzal a csipesszel. Érezhető, hogy Rasoulof a lehető legszélesebb közönséghez akar szólni, és noha ez a megközelítés néha kissé szájbarágós, a hatás nem marad el.
Az író-rendezőt 2010 márciusában egy forgatási helyszínen Dzsafar Panahi rendezőtársával együtt letartóztatták, majd hat év börtönbüntetésre ítélték. Később ugyan óvadék ellenében szabadlábra helyezték, ám az immáron Németországban élő Rasoulof öt játékfilmje közül egyet sem mutattak be Iránban. Hazáján kívül széles körben ismeri el a szakma, 2020-ban Arany Medvét kapott Berlinben, 2024-ben pedig a zsűri különdíjával jutalmazták Cannes-ban, ám az iráni cenzúra továbbra is tiltott alkotóként tartja számon. Korábban álnevet használt, hogy rendszeresen tudjon dolgozni Iránban forgatókönyvíróként. Meglátása szerint az iráni cenzúra főként olyan bürokratákból áll, akik mindent megtennének, hogy feljebb jussanak a rezsimben – akárcsak Iman karaktere, akinek világa drasztikusan a feje tetejére áll, amint elveszti fegyverét és életében először meglegyinti a bukás szele, miközben a családja is látszólag ellene fordul.
A szent füge magját az I. BIFF-en láttuk, ahol Mesterházy Lili, a fesztivál egyik szervezője konferálta fel a filmet. Meghatottságtól elcsukló hangon elmondta: a film forgatása három hónapon át, titokban zajlott, és nem sokkal a befejezése előtt jött a hír, hogy újra le akarják csukni a rendezőt – ezúttal nyolc évre. Az volt a szerencse, hogy az elfogatóparancs végrehajtása tolódott az iráni újév miatt, így még éppen volt ideje elmenekülni.
A szent füge magja Németország 2025-ös hivatalos Oscar-nevezettje. Erős művészi állásfoglalás a nők szabadsága mellett, miközben dokumentarista hitelességgel mutat be egy megfélemlített társadalmat, amely szembetalálja magát az elnyomó rendszer valódi arcával. A film utolsó felvonásában Iman elkeseredettsége eléri azt a pontot, ahol elkezdi bezárni a szeretteit.
Szülővárosa, ahová elmenekültek a fővárosból, metaforikus helyszín: Irán egykori romjait látjuk. Egy omladozó labirintust, ahol a fiatalabbik lány, Sana egy halom régi kazettára bukkan, köztük egy fél évszázaddal ezelőtti betiltott dalra, amelyben az énekesnő a női haj szépségét ünnepli. Ma a fedetlen haj egy nő életébe kerülhet.
A Rasoulof által ábrázolt társadalmi berendezkedés aligha korlátozódik Iránra. Az átlagpolgárok behódolása a náci Németországtól a mai Kínáig hasonlóan fest, miközben a folyamatos gyanakvás, hogy vajon besúgó-e a szomszéd, nekünk, magyaroknak is fájdalmasan ismerős lehet: a szovjet rezsimet idézi. Rasoulof zsenialitása abban rejlik, hogy a családon belüli dinamikára összpontosít: Iman eleinte tétovázik, hogy megfeleljen-e egy olyan rendnek, amely ütközik eszméivel. A finálé allegóriaként működik arra a több évtizedes megalkuvásra, amely során eltemette saját elveit, hogy az általa képviselt tekintélyelvű rendszert szolgálja, kerüljön az bármibe.
