Wladyslaw Szpilman a második világháború előtt népszerű dalszerző volt Lengyelországban. 1939 szeptemberében, a német megszállás előtt utoljára játszott a Lengyel Rádióban, és ugyancsak ő volt az első, aki a rádióban a háború után fellépett. A művész túlélte a nácik által létesített varsói gettó megpróbáltatásait, barátai menekítették ki onnan. Csaknem két éven át különböző lakásokban bujkált. Háborús tapasztalatairól könyvet írt, ebből készült Polanskinak A zongorista című, 2003-ban három Oscar-díjjal jutalmazott filmje. A második világháború előtti Steinway-zongorán Szpilman 2000-ben Varsóban bekövetkezett haláláig játszott. A művész fia, Andrzej Szpilman szerint eljött az ideje, hogy a hangszert más művész használja. Az árverés tételei között egy pianínó is található, továbbá kották és barátok ajánlásaival ellátott fényképek. Egyes emléktárgyak – köztük a Polanski-filmben is kellékként használt zsebóra és írótoll – emlékeztetnek a Szpilmannak a háború alatt menedéket nyújtó lengyel családra, a bujdosás idejére.
Kiemelt kép: A zongorista
