Mivel a történelem előtti időkben a vadászat idő- és energiaigényes feladat volt, ha egy elefántot tudott elfogni, az őskori ember kihasználta minden porcikáját a zsákmánynak. A 84 ezer éve Madrid területén élő emberek nemcsak a vastagbőrű húsát, hanem a csontvelejét is elfogyasztották. Mostanáig a tudományos élet kételkedett abban, hogy az őskori populáció körében megszokott gyakorlat volt az elefánt fogyasztása, mivel eddig nem találtak ezt bizonyító csontmaradványokat.
A most megtalált csontok a palaeoloxodon nemhez tartozó őselefántokéi voltak. A kutatók a hús eltávolítása során keletkezett vágásnyomokat, valamint annak felnyitásakor keletkezett ütésnyomokat találtak rajtuk. Ez az első elefántlelet ilyen nyomokkal. A lelőhelyen kova- és kvarcitkőből készült tárgyakat is találtak.
A madridi Computense Egyetem, a madridi Afrikai Emberi Evolúciós Intézet és az Emberi Evolúció Spanyol Nemzeti Intézete által végzett közös feltárás során 82 csontmaradványt és 754 eszközt találtak a Manzanares folyó partján fekvő 255 négyzetméteres területen. A kutatók eredményeiket a Journal of Archeological Science című folyóiratban publikálták, ahol megemlítik: ez a legrégebbi bizonyítéka az elefánt fogyasztásának.
Az vastagbőrűeket nemcsak elejteni, elfogyasztani sem könnyű. Az elejtett prédából ? legyen a vadász ember vagy más ragadozó ? elsőként a belső szerveket fogyasztották el. A mostani leletek segítenek a kutatóknak, hogy megállapítsák, ki foglalt helyet elsőként "a lakomán" és hogy vajon az emberek megölték-e az elefántot vagy csak a tetemet találták meg.
