Tizenöt éve, 1994-ben nyílt meg a münchmühlei női tábor emlékeit gyűjtő dokumentációs központ. A túlélő asszonyok által megőrzött tábori tárgyak, fotók, dokumentumok évek óta kiállítás formájában járják Európát. Az egyik szervező, a családja történetét megíró Fahidi Éva jóvoltából tavaly Debrecenben is láthatta a hazai közönség, de Budapestre csak most került. Kicsit későn, kicsit félreeső helyen, hiszen a lakótelep és az ófalu között álló békásmegyeri evangélikus templom élénk kulturális életet élő közössége e kiállítás nélkül is fogékony az emberi méltóság kérdéskörére. De még éppen jókor és jó helyen: a 2000-es évek Magyarországán, romákat gyilkoló bandák és árpádsávos felvonulások terepén - és még a mesélő asszonyok életében.
Mert csak ők tudják egyedül hitelesen, szentimentalizmustól és morális ítélettől mentesen, a maga átélhető tényszerűségében tolmácsolni mindazt, ami ott velük történt. A korabeli multiknál, a Siemens, a Junkers, a Hasag, az IG Farben üzemeiben végzett munkát, amikor negyvenkilós lányok naponta többszázszor emeltek meg a testsúlyuknál sokkal nehezebb gépeket, vagy könyékig maró savba merülve tisztították a fronton fel nem robbant lövedékeket. De dolgoztak kőbányában, építkezésen, útépítésnél is. Ezek a nők, magyar és román zsidók, francia ellenállók és vöröskereszt-önkéntesek, norvég diákok, romák és szovjet hadifoglyok valahogy megtanultak életben maradni. A tárlaton vetített portréfilm egyik részletében Fahidi Éva arról beszél, hogy a túlélés kulcsa az ötös sor: minden táborlakó tudja, hogy a mellette álló másik négy ember léte őrajta is múlik. Ha képes adni neki, figyelmet, szeretetet, gyengédséget, segítséget, bármit, akkor mindannyian megmaradhatnak. Az ő ötös sorából ketten még ma is élnek.
A falakon körben elhelyezett tárgyak, fotók és tábori dokumentumok kegyetlen pontossággal vázolják fel a keretet, amelyben a lágerlakóknak meg kellett tanulni az életben maradás nagy titkát. A templom terében pedig - mint egy-egy hívő, örök tanú - ott állnak azok a tablók, amelyeken az egyes asszonyok sorsát követhetjük végig, születésüktől a tábori időszakon át az unokákig. Az összhatás azt sejteti, hogy életben maradni a táborok megszűnése után, a szörnyű örökséggel talán éppen olyan nehéz lehetett, mint ott, Buchenwaldban.
