Hogy telt az elmúlt másfél éved?
Boldogsággal és nehézséggel: próbálok jó apa lenni, minél több időt a családommal tölteni, de közben életem nagy lehetőségét is megélem.
Ez a film életed nagy lehetősége?
Minden filmrendezőnek az, ha moziba kerülhet a filmje. Különösen, ha olyan széles közönség előtt, olyan csodálatos szereplőgárdával, hatalmas szeretettel és támogatással, mint ahogyan a Pesti balhé.
Miről szól a film?
2015 telén írótársaimmal kipattant a fejünkből, milyen jó lenne egy olyan filmet csinálni, ami nemcsak egy szabvány osztálytalálkozó története, hanem, hogy a régi barátok egyszer csak úgy döntenek, beneveznek valami nagyon őrült kalandra. Így született meg bennem a fordított képrablás ötlete. Nem ki, hanem be akarják lopni festő barátjuk képét egy közelgő rangos aukcióra. A társaság tagjai az évek során kicsit eltávolodtak egymástól.
A főszereplőnk – Mészáros Béla alakította – Marcell menő építész lett, de elveszítette a játékos, kreatív, gyerekkori énjét, és a pénzkeresés tölti ki az életét. Sokaknak ismerős ez az élethelyzet. Marcell tehát összetalálkozik ezzel a félőrült csapattal: Alexa (Petrik Andrea) az elvadult környezetvédő, Jet (Szabó Simon) az igazi „ fejjel a falnak” bolond, a parás állatorvos Guszti (Elek Ferenc) és az elvarázsolt színész, akit Inotay Ákos alakít. Összefognak, és ez a szélrózsa minden irányából összeverődött csapat végrehajt valami igazán őrült, gyerekkorra emlékeztető, jóízű akciót. Számomra nagyon fontos ennek a filmnek a „lelke”. Szívből készítettük és megható, hogy mindjárt ott lesz a nézők előtt a kész munka.
Több emeletnyi épületháló fogja hirdetni a Blaha Lujza téren. Milyen érzés lesz előtte állni?
Érdekes módon nem az egódat kenegeti, hanem felelősséget élsz meg vele. Öt éven keresztül csináltál valamit, az utolsó képkockáig, sóhajtásig végigmenedzselted. Tizenháromszor mutattuk be tesztközönségnek a film készülő változatait a vágás során, volt, amelyiket több száz fő előtt. Nagyon szerették, pozitívak a visszajelzéseink. Most egy gépezet lépett működésbe: az ember ül a megbeszéléseken, és a feje fölött olyan dolgokról beszélgetnek, amikről korábban csak mi hárman. Hihetetlen.
Nem gondoltam, hogy egy film többféle verzióját is tesztelni szokták a nézők csoportjaival, mielőtt kikerül a mozikba.
Idehaza nem is szokták, csak az elkészült, egyetlen verziót. Mi úgy teszteltünk, ahogy Amerikában szokás. Részben itthon, részben ott tanultam. Itt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen rendezőként, kint pedig 2000-ben a New York Film Academy hallgatójaként végeztem. Valahogy a két világ között vagyok. Szeretem a professzionális, zsáner alapú filmkészítést, amit az amerikai filmek képviselnek, abból is a minőségit. Magyarországon ritkák, bár az utóbbi években szaporodnak a meghatározott műfajba tartozó filmek. Hiszem, ha széles közönség előtt minőséget szeretne képviselni az ember, akkor a zsáner-, vagyis a komoly tapasztalattal, archetipikus történetekkel rendelkező, meghatározott műfajú film a híd, a kommunikációs csatorna a közönség egészéhez. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül mindig be kell hódolni a követelményeinek. Vannak meghatározott szabályai, amikkel viszont lehet játszani.
Ez hogy néz ki ebben a filmben?
A mienk egy heist movie, amit képrablásos sztorinak lehetne fordítani. Az Ocean’s Elevent lehetne példaként hozni: van egy társaság, akik együtt vállalkoznak valamilyen őrült akcióra. A mi esetünkben ez egy fordított képrablás története, és nem profikból álló kasszafúró/bankrabló csapat verődik össze, hanem egy szedettvedett társaság, akik ráadásul nem pénzért, hanem a barátjuk becsületéért lépnek akcióba.
Azt mondtad, embert próbáló időszak kezdődött, amikor zöld zászlót kaptatok a gyártásra.
Hárman kezdtük írni a forgatókönyvet alkotótársaimmal: Inotay Ákossal, aki a film egyik főszereplője is, és Kis-Szabó Márkkal, aki Katarban élt ebben az időszakban, és főként online tudtunk együtt dolgozni. Ezt követően több körös fejlesztés után a Filmintézet egyszer csak azt mondta, hogy oké, készítsük elő a filmet. Újabb egy év következett, már 20-30 ember bevonásával. Megkerestük a helyszíneket: a főváros legizgalmasabb és kevésbé ismert helyein akaratunk forgatni, hogy maga Budapest is különleges szereplővé válhasson. Ül az ember a stábbuszban, és hirtelen azt érzi, hogy egyre csak duzzad a kollégák száma, és már 150-200 ember áll ott a forgatáson. Azért nagyon nehéz zsánerfilmet csinálni, mert ezekben nincs kecmec, nem megengedő műfaj. Mint mondják, a könnyű műfaj nem attól az, hogy könnyű csinálni, hanem mert könnyű nézni.
Egyfolytában dolgozol?
Igen, de mellette próbálok otthon is megfelelni. Benedek születése után az első hat hét például szent volt, csak a családdal foglalkoztam. Azóta viszont nehéz kivonnom magam, mert a filmezés során mindenki munkája egymásra épül. Készült egy 450 oldalas dokumentum, amiben képkockánként lerajzoltuk vagy lefotóztuk az egész filmet előre. Volt, amit össze is vágtunk kis videójelenetek formájában, és ez lett a forgatás „bibliája”.
Mindig ilyen maximalista voltál és erre a pályára készültél?
Hétéves voltam, amikor apukám egy ritkaságszámba menő kölcsönkamerával állított haza a munkahelyéről. Én a nagyszoba padlóján a télapó bábfigurával összeraktam egy kétperces animációs filmet. 8-9 évesen Arany Jánostól a Családi kört csináltam meg gyurmafilm formájában. Ezt követte a számítógépes animáció iránti érdeklődés, majd élő szereplőkkel kezdtem forgatni. Az első, 50 perces diákfilmemet 18 évesen csináltam. Mindig szerettem a film írás részét, egy időben viszont inkább a technikai vonatkozása izgatott. Most már az egésznek a lelke, a színészekkel való munka vonz legjobban. Rengeteg akció van a Pesti balhéban, erős a szereplőgárdája, de a legfontosabb, hogy a néző a megfelelő ponton elérzékenyüljön, nevessen, drukkoljon nekik, szeresse őket. Ez a legszebb és legnehezebb feladat egy filmben. Nagyon lehet menni a sztorijával, primérebb és cizelláltabb is a humora egyszerre. Mindannyian ilyen barátokra vágyunk, mindannyian azt szeretnénk, hogy legyenek olyan küldetések, ügyek az életünkben, amelyekért érdemes kockáztatni, megváltozni.
Most akkor hátradőlsz?
A film eladása legalább akkora munka, mint az elkészítése. A trailer, a plakát, a sajtózás még jó sok feladattal jár.
És azután?
Remélhetőleg elkezdünk dolgozni egy következő filmen. Bízom benne, hogy a Pesti balhé sikeres lesz, és erre is kapunk majd támogatást. Közben más produkciókban is részt veszek felkért rendezőként: a nézők főleg A mi kis falunk vagy A 200 első randi kapcsán találkozhattak a nevemmel.
Mi kapcsol ki?
A filmnézés és a színházbajárás. Rendszeresen futok, de az elmúlt egy évben nem volt lehetőségem, szeretnék ehhez visszatérni. A feleségem csodálatos nő, a gyerekkel együtt sok energiával töltenek fel.
Mit tervezel, a távolabbi jövőben hol próbálnád még ki a kreativitásod?
Csak filmet szeretek csinálni, de azt nagyon. Minden ágát kipróbáltam: vágtam, operatőrködtem, de filmrendező vagyok, műfajfilmeket szeretnék csinálni. Nagyon szeretem a vígjátékokat, ha van szíve és nem blődli, ahogy a Pesti balhé sem az. A filmkészítés minden részét imádom, ez a hobbim, a munkám, a szerelmem és a hivatásom. Ha folyamatosan filmet csinálhatok, boldog leszek.
