Miskolcon négy kiállítóhelyen várták az érdeklődőket, mi elsőként a Herman Ottó Múzeum Pannon-tenger Múzeumába látogattunk el. Gondoltuk volna, hogy egy körülbelül hétmillió éves mocsáriciprus-erdő részlete köré épül egy múzeum? Bármennyire is hihetetlen, Miskolcon valami ilyesmi történt: a Pannon-tenger Múzeum falai a bükkábrányi leletegyüttes négy fatörzsét ölelik át. Ezek azonban lelkes kalauzunk, Szolyák Péter tárvezető szerint természetesen kevesek lennének egy múzeum létrehozásához, így nem csak e páratlan felfedezés látható a 2013-ban megnyílt épületben.
A tárlatvezetés során elsőként megcsodálhattuk a már sokat emlegetett négy fatörzset, melyeket különböző eljárásokkal konzerválnak ? a legnagyobbat például egy vízzel teli üvegburában örökítik meg az utókor számára. Miután elhaladtunk az ősrégi facsonk ?koporsója? mellett, és átsiklottunk a 4570 millió évet bemutató időgörbén, szemügyre vehettünk egy több millió éves virágszirmot, illetve láthattuk a legrégebbi mamutagyar-leletet. Sőt azt is megtudhattuk, hogy bizony nem csak a fa, mi is elég régiek vagyunk: a kutatások szerint ugyanis az első ember szintén körülbelül hétmillió éves, és a mai Csád Köztársaság (Közép-Afrika) területéről származik. A kevésbé félőseknek azt is elárulta a vezetőnk, hogy egy kihalt óriáscápa foga mekkora sebet tudott volna ejteni, ha minket szemelt volna ki vacsorájának.
Az interaktív táblák fosszíliákat tártak fel előttünk, virtuális utazást tehettünk a fák történetében, és még arra is fény derült, hogy bizony a mai emberben 1-11 százalék közötti neandervölgyi gén található a modern emberi mellett.
A Pannon-tenger Múzeumban a kicsikre is gondoltak: a gyerekek elkészíthették a híres Lascaux-barlang falfestményét.
A roadshow keretében egyébként a délelőtt a gyerekeké volt: abból a múzeumpedagógiai foglalkozásválasztékból kaptak ízelítőt, amelyeket szeretnénk, ha a gyerekek ebben a tanévben végiglátogatnának ? mesélte Vass Nóra, a Mozaik Múzeumtúra helyi szervezője, a Herman Ottó Múzeum Marketing és Kommunikációs Osztályának vezetője. Hozzátette: délelőtt bábos, a néprajzi kiállításhoz kapcsolódó, illetve irodalmi és a magyar animációhoz köthető foglalkozásokat tartottak a számukra.
A földrajz után átevezhettünk történelmi vizekre: a Papszeri öreg épületben található Elit alakulat című kiállításban merülhettünk el szakszerű tárlatvezetéssel, mely segítséget nyújtott az értelmezésében. Nemcsak mi, az éppen ott sürgő-forgó gyerekek is nagyon élvezték a sétát a 2014-ben az Év kiállítása címet elnyert tárlatban.
?Ebben a múzeumban öt programunk volt a nap folyamán; öt osztály jelentkezett be 3. osztálytól a 8. osztályig. Négy csoport múzeumpedagógiai foglalkozáson, egy pedig tárlatvezetésen vett részt. A gyerekek nagyon szeretik a múzeumpedagógiai foglalkozásokat, mert játékos formában ismerhetik meg az adott történelmi kort. Megelevenedik előttük, megtapinthatják, lerajzolhatják azt ? ezáltal közelebb kerül hozzájuk, érdekelni kezdi őket? ? mondta Bajusz Ágnes teremőr és tárlatvezető.
?E kiállításunk, az Elit alakult a legjobb arra, hogy megmozgassuk a diákokat, hiszen a honfoglalás kora az, amely kisgyerekektől a felnőttekig mindenkit megfog? ? mesélte.
A kiállítás, mely három temető régészeti leleteit mutatja be, egy honfoglalás kori jurta élethű másával ér véget. Ágnes bevonva a nyolcadikos gyerekeket a ?mókába?, kijelölt közülük egy akkori családfőt, majd feleséget, fiú és lány gyermekeket, rokonokat és szomszédokat választott mellé. Ki melyik oldalon ülhetett? Miért törökülésnek nevezzük a mindenki által jól ismert ülési formát, ha már az ősmagyarok is ekképp foglaltak helyet? Miért nem szabadott a küszöbre lépni? A helyezkedés során többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ a gyerekek, miközben ? talán észre sem vették ? játszva tanultak.
A miskolci állomáson sem maradhatott el a roadshow-n hagyománnyá vált PaintCocktail elnevezésű rendezvény, amely a Képtárban várta a vendégeket. Most Aba-Novák Vilmos Laura (Kék kalapos nő) című, 1930 körül készült festményét alkothatták újra a vállalkozó szelleműek. ?Olyan emblematikus képet igyekeztünk választani, amelyről a látogatónak eszébe jut a múzeumunk? ? mondta Vass Nóra. Szaladtak is az ecsetek, telt a vászon a piros, kék, lila színekkel, és lassacskán újjászületett a festő oly ismert műve.
Akik a festészet után egy kis zenei csemegére vágytak, estefelé a Szemere Bertalan életét és munkásságát feldolgozó állandó kiállításhoz kapcsolódó zenei Szemere-szalon programján vehettek részt.
Kossuth Lajos azt üzente ? szól az ismert nóta. No, de hogyan is jelent meg Kossuth Lajos a zenében? Ezt már kevesen tudják, ahogyan azt is: a 19. század ikonikus magyar államférfije számos zeneszerzőt megihletett. A zenei Szemere-szalonban erről tudhattak meg többet azok, akik beültek az egyórás zenei múltidézésre. Zongorajátékot hallhattak, felcsendültek dél-dunántúli népdalok, illetve Kossuth-indulók és -nóták. Hol emberi hang, hol klarinét vagy zongora mutatta meg a jelenlévőknek Kossuth ?zenei odalát?.
Ha már zene: társítsunk hozzá egy kis irodalmat, fűszerezzük meg kortárs hangulattal, és máris kész az Áfra?Lázár-est. A nap zárásaként ugyanis Áfra János költő és Lázár Domokos zenész (Esti Kornél, Pegazusok Nem Léteznek) közös irodalmi-zenei produkcióját élvezhették a Miskolci Galériába tévedők. Melankolikus hangulattal és fagyos csenddel vette kezdetét program ? a lehető legjobb értelemben. A két fiatal művész betöltötte a hatalmas Kondor-termet: Áfra János saját verseit olvasta fel, Lázár Domokos pedig saját szerzeményei mellett feldolgozásokat ? például egy Lovasi-dalt ? adott elő. A már-már szomorúnak mondható hangulatot Domokos igyekezett ? nem, nem feloldani, megmagyarázni. ?Nem az a fontos, hogy valami pozitív vagy negatív, hanem az, hogy esztétikai értéke legyen. A szomorúságban is van szépség? ? vallotta igen meggyőzően. És valóban. Ahogy hallgattam a verses-zenés estét, egy pillanatra még a könnyem is kicsordult. Méltó lezárása volt a napnak és a múzeumtúrának.
Szíjjártó Anita
Fotó: Kőmives András
