„Hubay darabja igazi jutalomjáték a színészeknek” – mondja Rátóti Zoltán, az előadás rendezője. „Megmosolyogjuk, hogy a nagy zeneszerző csak közel fél évszázad után meri megkérni gyermekkori szerelme kezét. Ez egyszerre tragikus és megható.” A rendező szerint mindenképpen érdemes elővenni ezt a darabot, amikor egy társulatban olyan nagyszerű színészek vannak, mint Udvaros Dorottya és Blaskó Péter. „Mindkettőjükkel nagyon régóta ismerjük egymást, az évek, sőt évtizedek során nagyon szép, komoly munkáink voltak. Értjük egymást” – tette hozzá Rátóti Zoltán.
Udvaros Dorottya és Blaskó Péter számtalanszor lépett már együtt színpadra, így partnerként most is kiválóan működnek együtt. Az előadás előtt elmesélték, hogy már 16 közös bemutatójuk volt, és sokszor alakítottak házaspárt.
„Az mindenképpen megtisztelő, hogy Tolnay Klári után én is megkaptam Estella szerepét” – mondta Udvaros Dorottya az előadásról. A színésznő nem látta az emblematikus tévéváltozatot, de nem zavarja a nagy előd, ahogy Blaskó Pétert sem: „Még véletlenül sem szeretném, ha egy színpadi szituációban bármit is hasonlóképpen próbáljak megoldani, mint Sinkovits Imre. Nekem magamban kell megkeresnem, magamból felépítenem a szerepet. Egyébként Sinkovits Imre nagy példaképem volt, ritka, akiben együtt van jelen a tragikus és komikus színész” – mondta.
A darab megírásának kalandos története van. Ádám Ottó rendező kérte meg 1959-ben a szerzőt, hogy ajánljon neki egy könnyed, de irodalmi szempontból igényes francia egyfelvonásost, amelyben Tolnay Klári szerepelhet. Az író megkereste a színésznőt, hogy milyen szerepet szeretne, mire ő azt mondta: „Szeretném egyszer eljátszani a mamámat. Elnézem, milyen szép, ahogy öregszik.” Hubaynak nem sikerült megfelelő francia egyfelvonásost találnia, és lassan kezdeni kellett volna a próbákat, így Ádám Ottónak bevallotta, nincs ilyen darab, de ő szívesen megírná a francia zeneszerző, karmester önéletrajzában olvasott történetet, aki élete alkonyán, egy kamaszkori szerelem emlékétől hajtva meg akart szöktetni egy gyanútlan dédmamát. A rendezőnek tetszett az ötlet, és így született meg az Ők tudják, mi a szerelem című egyfelvonásos burleszk és tragédia. Az ősbemutatót 1959. december 6-án tartották, Tolnay Klári partnere Sinkovits Imre volt. A két színész még közel négy évtizedig, a Tolnay Klári halála előtti utolsó estéig játszotta ezt a darabot.
A darab szerzője talán az utolsó „par excellence” drámaíró volt. Hubay Miklós Nagyváradon született 1918-ban, és Budapesten hunyt el 2011-ben. A Kossuth- és József Attila-díjas drámaíró nevéhez olyan darabok fűződnek, mint a Tüzet viszek, a Búcsú a csodáktól, a Hova lett a Rózsa és a Vas Istvánnal, valamint Ránki Györggyel közösen készített első magyar musical, Az egy szerelem három éjszakája. Évekig élt, tanult, majd dolgozott Genfben. Hazatérése után az 1950-es években tanított a Színházművészeti Főiskolán, és volt a Nemzeti Színház dramaturgja – mindkét állásából egy napon bocsátották el azért, mert 1956-ban a Szabad Magyar Rádió irodalmi adását vezette. Kezdeményezésére ünnepeljük 1984 óta a magyar dráma napját minden évben szeptember 21-én Az ember tragédiája 1883-as ősbemutatójának tiszteletére.
Fotók: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt
