(MTI) - A nácik a harmincas, illetve a negyvenes években "elfajzottnak" bélyegezték meg azokat a művészeti alkotásokat, amelyek esztétikájukat tekintve nem illettek a nemzetiszocialisták által propagált "emberképbe".
A náci időkben mindenekelőtt a súlyos betegségekben szenvedő, illetve nyomorék embereket bélyegezték "elfajzottaknak", később azonban ezt kivetítették a kultúrára is, ezzel minősítve az általuk "dekadensnek" tartott művészet kisebbrendűségét. Elsősorban a német expresszionizmus képviselőit illették ezzel a jelzővel, akiknek absztrakt ábrázolásai gyökeresen ellentétesek voltak az "erős" ember náci ideáljával.
A fasiszta kulturális "rendészet" célkeresztjében volt egyebek között a német expresszionizmus kezdetét jelentő, Die Brücke nevű drezdai művészeti közösség, olyan kiemelkedő művészekkel, mint Ernst Ludwig Kirchner, Erich Heckle, Max Pechstein és Emil Nolde. Ugyancsak "fő ellenségnek" számított a weimari köztársaság idejében létrejött Bauhaus-iskola, amelynek képviselői, illetve alkotásaik szintén a nácik dühét váltották ki, képeiket pedig "zsidónak" és "bolsevistának" bélyegezték.
Az "elfajzottnak" nevezett kulturális alkotásokat a nácik előbb a múzeumokban igyekeztek elcsúfítani, majd később szétzúzni vagy pedig pótlólagos devizabevételek fejében külföldön értékesíteni. Magukra a művészekre pedig megtorlás, egyebek között alkotási vagy kiállítási tilalom, többükre pedig börtön vagy koncentrációs tábor várt.
A vajdasági Versecen 1900-ban született festő, fametsző és betűtervező Reiner Imre Frankfurtban tanult, majd a stuttgarti Állami Akadémián a neves német könyvművész, Ernst Schneidler tanítványa lett. Első kiállítása 22 éves korában volt. 1923 és 1925 között az Egyesült Államokban élt, majd visszatért Stuttgartba, ahol több jelentős illusztrációja jelent meg és számos kiállítása volt. 1987-ben Svájcban hunyt el.
